Most találtam egy korai videót ifjúkorom kedvenc zenekarától, még azelőttről, hogy ifjúkorom kedvenc zenekara lett volna...
Mindegy is. A lényeg, hogy egy igazi ős cucc került a birtokomba. Nem kommentelem, mert az övön aluli lenne, csak élvezzük együtt.

Machine Head - Fuck it all

Húúú, de gonosz a világ! De nem baj, mert az In Flames új videója majd lerántja a leplet. Mindenki zombi, csak a zenekar tagjai nem, de ők ott sínylődnek a gonoszok fogságában...
Mi? Na, jóvan, azért elvártam volna valami kreatívabbat...

In Flames - The Mirrors Truth

Várjál már, most gondoltam a kemény csajokra, hogy nagyon eltűntek, erre az egyik legvadabb - és legklisésebb - megjelenik. Persze nyilván volt oka a hosszú hallgatásnak, de, hogy nem a legmegfelelőbb dalok megírása, az ár a klipből is látszik...
Ráadásul "mibe fogadunk, hogy valami mainstream rap videó gyártó készítette a klippet?" - hja, de nem ilyen egyszerű...

Otep - Confrontation

Na, most nem azért, de a Cavalera tesók és úgy általában a Sepultura körül zajló történések már-már elmennének egy Brazil szappanoperába, hiszen a szakítás óta megy a kurvaanyázás minden szinten, meg, hogy nem kér bocsánatot, de elvárja azt mástól...
Kicsit mindenki belefáradt, mikor is jött a hír, hogy az ifjabbik Cavalera (Igor) kiszállt a Sepu-ból. Ez gyakorlatilag a témát ismerőknek azt jelentette, hogy már csak keveset kell aludni és megint együtt lesz a két testvér. S lőn, nemrégen bejelentették, hogy közös zenekart alapítanak, melynek neve Cavalera Conspiracy. Kisvártatva lett lemez is, ami olyan amilyen, mindenki maga dönti el, szerintem pont olyan mint a Soulfly (nem véletlenül...), mindenesetre a siker garantált. Most pedig itt az első videó a Sanctuary című dalhoz.
A klip egyenesen zseniális. Akárki akármit beszél is, szerintem ez a videó a kreativitás diadala. Semmi extra trükk, gigászi látvány, mint a Nuclear Blast zenekarainál, csak szimpla ötlet, amit kiválóan megvalósítottak. A Blair Witch Project óta tudjuk, hogy mennyire hatásosak a kézikamerás dolgok, ha megfelelően vannak elkészítve. Grat! Remélem ti is élvezitek...

Cavalera Conspiracy - Sanctuary

Most egy kicsit szellőseb sorozattal rukkolok elő, ami azt jelenti, hogy nem fogom halálra elemezni az előadóka, csak felidézem őket egyenként. Maximum arra térek ki, hogy milyen hatással volt az adott zene/előadó a jövőre nézve.

Első alanyom Marko Albrecht aka. Mark Oh. Szerintem a legtöbben már nem is emlékszenek rá, de annyira magas labda lett volna egy 2Unlimiteddel kezdeni, nem?
Szóval Márk egy szimpla német dj és producer, aki otthon sokra vitte, de  volt legalább egy nagy slágere európai szinten. Ennyi. A srác többet nem tudott kihozni ebből a szituból, ami nem is csoda, a klippet nézve...

Mark Oh - Tears don't lie

Persze a szerelmes dolgok sem maradhattak el, mint ahogy a kor zenei divatjának megfelelő un. szeletelés sem...

Mark Oh - Love song

Folyt.Köv.

Fingod sincs, hogy ki az a Billy Howerdel? Nem baj, magamtól én sem tudnám. Ő (volt?) az agy a méltán ajnározott A Perfect Circle nevű zenekar mőgött, ami azért is lehetett az, ami, mert sikerült elcsábítani a Tool énekesét Maynard James Keenan-t. A közös kooperációnak a gyümölcse két mega jó lemez és pár resztli. Na, de nem is erről kell beszéljek, hanem Billy új csapatáról, ami egyben szóló cucc is, amiben a gitár mellett az énekesi posztot is saját hatáskörébe vonta. Kicsit hasonlít a tökéletes körre, de ez nem baj. A videó meg egyenesen király! Nagyon tetszik ez a pesszimista hozzáállás, ami egy amerikai zenekarnak csak gagyin jöhet össze, mert fingjuk sincs a valóságról, ezért csak kliséket puffogtatnak, de ez esetben legalább a hangulat és a képek egységbe forranak.

És, ha már retrózunk, akkor a Finn Amoral féle Trash reload megfelelő aláfestés lehet. És az is, bár semmilyen szinten nem nevezném ötletesnek, a klip is elég egyszerű, mégis működik. Na, de nem szaporítom a szót, mert nincs mit mondjak, inkább nézzük!

Amoral - Leave your dead behind

Mikor ennek a sorozatnak nekikezdtem, nem gondoltam volna, hogy ennyire sok csapat volt fontos akkoriban, de ez a visszatekintés egy csomó emléket felhozott, aminek köszönhetően elő kellett keresnem pár mostanság kevésbé hallgatott zenekart is. Egyik ilyen a Megadeth, ami 1992 környékén nagyon ment. Emlékszem, hogy kezdetben nehezen fogadtuk be a polír hangzását, az agyas, néhol komplikált gitártémáit és az iszonyatosan idegesítő Mustaine féle virnyákolást, de idővel ez is sikerült. Olyannyira, hogy egy időre ez lett a fő kedvenc, de minden esetre egy időben elmondhattuk, hogy szeretjük a Metallicát és a Megadeth-et is, de azért a Metallica jobb. Nos, idővel lehet, hogy mást mondtunk volna, de már mindegy, mert a dolgok másképpen alakultak.

Ugye azt mindenki tudja, hogy a zenekar alapító/vezető Dave Mustaine a Metallica berkein belül kezdte el csillogtatni tehetségét, de az alkohol és a drogok segítségével sikerült magát egyszerűen kiírni a mára gigasztárrá vált zenekar történetéből. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy - nem csak ezért - a zene szerető ember sokat köszönhet a drogoknak és az alkoholnak. Köszi!
Szóval mikor összeszedte magát megalapította a Megadeth első formációját, ami azonban nem lett túl tartós, biztos nehéz eset a Dév, de idővel letisztult a kép.

Idő közben természetesen kiadtak pár kiváló, mára rocktörténeti alapvetéssé vált lemezt, mint például az 1986-os Peace Sells...But Who's Buying? és az 1988-as So Far So Good...So What! címűeket. Persze nem szabad kihagyni az első stúdió albumot, melynek címe csak így egyszerűen Killing Is My Business...And Business Is Good! (1985).
No, de most senki se gondolja azt, hogy ezeket a lemezeket lesajnálom, csak ezekhez nem készült semmilyen videó és ezért nem tudom szemléltetni egyiket sem, így a mi szempontunkból tök fölösleges ezekkel tovább foglalkozni. Mondom, ettől még kiváló albumok, nekem a nagy kedvenc a Peace Sells...

1990-ben jelenik meg a Rust In Peace címet viselő korong, amely egy új időszak érkezését jelentette, hiszen itt kezd el stabilizálódni a tagság és erről a lemezről már videó is van. Ennek - és a jó zenének - köszönhetően kezdtek kilépni a Metallica árnyékból és fokozódott az ú.n. Hype a csapat körül.

Megadeth - Hangar 18

Az igazi áttörés azonban 1992-ben történik meg, amikor megjelenik a legsikeresebb lemezük Countdown To Extinction címmel. Erre már nagyon sokan felkapták a fejüket és egy csapásra ismertek lettek mindenfelé. Kb. itt kapcsolódunk be mi is a haverokkal, mert egyszerűen akkoriban nem úgy mentek a dolgok, ahogy most hozzá vagyunk szokva az internet korában. Komolyan kellett várni, mire valakitől át tudtuk másolni a kívánt lemezt.
Ugye nem kell mondanom, hogy a tárgyalt lemez legnagyobb slágere következik, aminek az alap riffjét minden valamire való kezdő gitáros otthon, sötét szobában gyakorolta orrvérzésig...

Megadeth - Symphony of Destruction

ÓÓÓÓ, de szép idők is voltak azok...
Na, de ne ragadjunk le itt, mert a gyermek éveinkbe még bele fért egy kiváló lemez, méghozzá az 1994-ben megjelent Youthanasia. Nekem ez akkoriban nem tetszett annyira, mint a korábbiak, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez a lemez tükrözi legjobban, amit a zenekar képviselt. Ezen már egytöl egyig kiváló tételek sorakoznak, amelyeket mostanában is szívesen teszek fel otthon.

Megadeth - A Tout Le Monde

Nagyon jó dal, de akkoriban ezzel sem értettem egyet, mert nekem bármelyik jobb lett volna klippes dalnak, mint ez... Tipikus nem? Ja, mint ahogy az is, hogy az ekkor kezdődő Grunge őrület őket is letaszította a mélybe és ez meg is látszik a munkásságukon, mert egy időre elvesztek és szétmentek, meg minden. Az agonia éveiben is csináltak lemezt, de azok messze elmaradtak a megszokott szinttől, így nem is hallgattuk soha többet. Fel is oszlottak 2002-ben, amikorra az alap tagok elmenekültek a süllyedő hajóról és ráadásnak Mustaine mesternek egy sajnálatos baleset is bejátszott. Fel is adta, de ez érthető.

2004-ben aztán visszatértek, de az, a mi gyerekkorunk szempontjából mindegy...

Most különösebb ok nélkül mutatok két videót. Illetve ven ok, nagyon szeretem őket. Az egyik egy hivatalos klipp, a másik egy rajongó által készített, azóta már-már hivatalosnak tekintett mű, amely nagy hiányt pótolt, ami azt illeti.

1.)

A Celtic Frost metálon belül egy igen fontos hivatkozási pont. Egész pontosan az extrém metálon belül. A svájci csapat rejongók millióit tette boldoggá, mikor 2006-ban új lemezzel jött ki, ami mellesleg kibebaszott jó is volt. Ez persze csak mellékes, vagy nem is, inkább alap. Egy ilyen múlttal nem is lehetett szarrak visszatérni. Nem?
Készült egy videó az egyik legérdekesebb dalra, ami - mondhatjuk - nem volt éppen kiszámítható, de a klip tele van nagyon szép képekkel, amikért érdemes megnézni. Mondjuk a szép képek mellett sok a klisé is, de bele fér, mert a zene mindenért kárpótol.

Celtic Frost - A Dying God Coming Into Human Flesh

2.)

A másik nagy kedvenc a Solefald, akik a messzi Norvégia szülöttei, és mint olyanok a black metálból érkeztek, de attól igen messze tevékenykednek ma már. Persze it nem ulveri eltávolodást kell elképzelni, hanem ösztönös határ kitolást, amely ezen a szinten érthető, főleg ha az emberben van kurázsi és akarat. Bennük volt és ennek következtében folyamatosan termelik a szeniális lemezeket. Mint azt már említettem, egy rajongó által készített videó ez, de kb. elmondja, hogy milyen a Solefald. Tessék beszerezni a lemezeket!

Solefald - Mont Blanc Providence Crow

Egy kiadvány promóciójához nyerték meg az amerikai csapatot, akik nem sajnálták az időt és az energiát, hogy megajándékozzák rajongóikat egy vadi új dallal és a hozzá készült videóval. Sajnos a Smashing Pumpkins már soha nem lesz ugyan az, mint volt, de azért így is szeretjük. Ha meg egyenesen fiatal - ismeretlen - zenekarok megsegítéséről van szó, akkor nem mondunk semmi rosszat, hanem csendesen örülünk, hogy vannak...

Smashing Pumpkins - Superchrist

The Smashing Pumpkins - Superchrist

Add to My Profile | More Videos

Ez a New York-i csapat olyan színfolt volt a fiatalabb éveim alatt, ami nagyon fontosnak bizonyul majd az elszámolásnál, mármint a halálom után...
Egy kibaszott kemény imázst adtak, amiből errefelé még lószar sem volt. Valami kibaszott keménynek tűntek és még azt is megkockáztatom, hogy valóban ilyenek voltak.
A Biohazard egy más világot mutatott nekünk, akik csak a fényes maszlagot szoptuk Amerikáról és mit sem sejtettünk a felszín alatt lakó feketelyukakról és az ott élő szerencsétlen tömegekről. Brooklyn egy manő városrész az amúgy legmenőbb városban, de ennyi. Ezt a színes képet sikerült a Biohazardnak összemaszatolni, mikor 1992-ben kiadták az Urban discipline albumot. Bár voltak korábbi kiadványaik is, de ezzel írták ba magukat a történelembe. 92-ben még eléggé kicsi voltam és csak nyiladoztam, nekem az első megrendülést a második State of the world address című lemez jelentette, nem véletlenül. Véleményem szerint még mindig ez a legjobb album, amit valaha kiadtak, bár nem egy ilyen akadt pályafutásuk alatt.
Legnagyobb sikerület a Judgement Night filmzenéjének köszönhetik, amely egyfajta koóperáció volt a kor híres metál és rap bandái között.

Onyx ft. Biohazard - Judgement Night

Ezzel gyakorlatilag majdnem minden klippet láttatok a csapattól, de még ide kívánkozik a szintén Urban-es Punishment.

Biohazard - Punishment

Ugyancsak az első rendes lemezen van rajta ez a klasszikus dalocska.

Biohazard - Shades of gray

Ne is időzzünk itt tovább, hanem haladjunk szépen sorban. 1994-ben megjelenik a State lemez, ami csak tovább növeli a népszerűségüket, egyben valami el is törik a zenekarban és kicsapják Bobby Hambelt, aki a szóló betétekért volt felelős és gyakorlatilag ő volt a metál vonal a zenekarban.

Biohazard - Five blocks to the subway

Biohazard - Tales from the hard side

Így gyakorlatilag megcsonkultak, de bizonyítani szerettek volna. Így született meg a Mata Leao, ami egyértelműen egyfajta hanyatlás kezdete volt. Persze nem azt akarom mondani, hogy a gitáros miatt, egész egyszerűen úgy fest, Bobby volt a fűszer a levesben. Ennyi. Szerintem a Mata is jó album, csak már hiányzik belőle valami.

Biohazard - Authority

Ezt követően még 2005-ig készítettek lemezeket, persze csak mérsékelt sikerrel, aztán egyszerűen feloszlottak. Talán előbb kellett volna ezt meglépni és akkor talán a 2008-as újjáalakulás sem lenne ilyen kesernyés. Mindensetre a Biohazard megmarad szép emléknek, remélem neked is és ha eljönnek megint hozzánk, én ott leszek...

Csak nemrég írtam az új - immáron önálló - Tarja lemez első klipjéről és máris itt a folytatás. A nagyon is szemre való Finn pacsirta első igazi szólólemeze telis-tele van potenciális slágerekkel és ennek köszönhetően - na meg a Nightwish névnek - a kiadó tömi pénzzel, mert nyilván most lehet jól eladni, most lehet megalapozni a szóló pályát. Nos, ez láthatólag sikerül Tarja Turunen-nek, mert már most is óriási magyarországi rajongóhadsereggel rendelkezik, ami egy szép eredmény. Na, de nem kívánom most ezt megfejteni, mert az kicsit hosszabb lenne, ezért maradjunk a most tárgyalt új videónál.

Valamit nem értek ezzel a cuccal kapcsolatban. A kedves és igencsak bájos Tarjából miért akarják kihozni az éj királynőjét, főleg egy ilyen szépen megcsinált első videó után? Semmi értelme és egy ilyen indusztriál/kaptár környezetbe ültetve még kellemetlenebb. Mondjuk szépek a hátterek, de sokkal inkább passzos egy Dimmu borgir mögé, mint ide, de ők tudják. A dal maga szerintem nem jobb, mint az előző kislemez, de elmegy. Sajnálom, hogy kezd a dolog egyre messzebb kerülni az érdeklődési körömtől...

Tarja Turunen - Die alive

Sorozatunk eddigi tagjai mind különleges zenekarok voltak, mégis a Rage against the machine volt a legizgalmasabb mindközül. Manapság egy ennyire újító zenekar semmire sem vinné, nemhogy milliós lemezeladásokig és ki tudja miféle szenzációs dolgokig. Ráadásul ők képesek voltak a csúcson abba hagyni, ami sok más zenekarnak is az előnyére válhatott volna.

Nagyjából egy évvel a megalakulásuk után jelent meg a zenekar nevét viselő lemez, amelynek köszönhatően és persze a Killing in the name címú gigaslágernek, megtörtént az áttörés, amelynek következtében még a kissé fejletlen Magyarországon is mindenki kívülről tolta, hogy "kibaszott tócsa", meg, hogy "fuck you I won't do what you tell me!!!!!!!", meg ilyenek. Asszem egy ilyen elmaradott környezetben ez nem kis teljesítmény, persze itt akkoriban csak igen kevesek értették a szövegeket, ami jobb, hogy így volt...

Rage against the machine - Killing in the name

Természetesen nem marad el a hivatalos videó sem, csak az egy kevésbé nagy slágerre készült, ime:

Rage against the machine - Freedom

Érdekes módon ez a zenekar egyszerűen a közelébe sem ért az első lemez sikerének és a második Evil empire után már nem sok babér termett nekik. Persze az igazi die hard fan-ok kitartottak és megvallom én is szerettem a többi lemezüket, mégsem tudtak már igazán levenni a lábamról. A második is jó volt a maga módján, csak nem lett átütő.

RATM - Bulls On Parade

RATM - People of The Sun

Végül még kijött a harmadik lemez, ami nekem nagy kedvencem, de szerintem kereskedelmileg nem lett akkora húzás. A  zseniális volt, tele igazi csemegével, de a legtöbb rajongó addigra vagy drogos diszkós, vagy drogos, vagy Nirvanásdrogisdiszkós vagy csak simány érdektelen lett. Sajnálom, mert az első lemz után ez a legjobb.

RATM - Guerilla radio

Ráadásul ennek a számnak még a klippje is kiváló, nem a szokásos koncertes, összevágós. Persze nem mintha azzal bármi baj lett volna...
Aztán kijött az eddigi utolsó lemez, amely már csak feldolgozásokat tartalmazott. A Renegades nem egy jó lemez, bár vannak jobb pillanatai. Ez után én is úgy gondoltam, hogy nem baj, ha feloszlanak, így csak a szép emlékek maradnak.

RATM - Renegades of Funk

Sajnos a politikai üzenetük néhol kicsit sánta, ebből következően nem mindenben értettünk velük egyet, néha túl sok volt a buta maszlag, mégis az erő és a fanatizmus eléggé meggyőző volt. Ma ismét léteznek és koncerteznek. Remélem egyszer ide is eljutnak és megnézheti őket a mi generációnk, a rédzses generáció...

A nemrég megkezdett úton haladva, most egy kis európai kirándulást jelentek be, ugyanis ezúttal a Clawfinger lesz a kiválasztott, akik a Body Count-tal egyetemben jelentősen meghatározták zsenge ifjúságon éveit.

A Svéd csapat első lemeze - ki tudja, hogyan - akkora siker volt, amihez foghatót azóta sem láttam, illetve de, csak már másképpen hatott rám. A Deaf Dumb Blind telis-tele volt zseniális dalokkal, mint a Nigger, a The truth, a Rosegrove és még sorolhatnám. A sikerük titka talán a frappáns, modern zenei alapokban, a rappelős énekben és a teljesen egyedi hangzásban keresendő, mindenesetre akkoriban mindenki megőrült értük. Én is.

Clawfinger - The Truth

Azt hiszem, amúgy a Nigger-nek volt előbb klipje, sőt - ha az emlékezetem nem csal - az volt az első sláger, de a The Truth ment többet a Totalcar-ban, ez biztos...

Clawfinger - Nigger

A második lemez is jó volt, de asszem ott úszott el a hajó, mert egyszerűen megcsinálták az elsőt mégegyszer. Van persze a Use Your Brain albumon is kiváló tétel, mint a Do what I say, mégis valahogy nem ütött olyan nagyot.

Clawfinger - Do what I say

A második lemez után még azért volt egy nagyon zseniális sziget koncert, amit a szakadó esőben sikerült végigugrálni, de ekkor nem gondoltam volna, hogy valaha még fogok lelkesedni a Clawfingerért...

Clawfinger - Pin me down

Aztán jött a hatmadik lemez, amit kezdetben nagyon idegenkedve fogadtam, de teljesen friss koncepciót mutatott, aminek következtében újra beköltözött a lejátszómba a zenekar. A Clawfinger címú album nekem még mindig a legjobb lemezük, ma is szívesen hallgatom.

Clawfinger - Two Sides

Természetesen a csapat ma is aktív és rendszeresen ad ki lemezeket, de már soha nem fogják megismételni azt a sikert, amit a 90-es évek elején sikerült. Kár, de így marad a nosztalgia...

Nemrég valahol megpengették gyermekkorom legyszebb emlékének húrját, aminek következtében megszólalt a lelkem mélyén a Body count, body motherfuckin' count! Valahogy ez a zenekar egybenőtt a fiatal éveim ocsúdásával, sok más kiváló előadóval egyetemben. Miért ezzel kezdek mégis? Nos, mert mind közül ez volt az egyetlen, amit még a technó klubban is lehetett kérni a dj-től, aki amúgy 2Unlimiteddel szórakoztatott!!!!!

Tudom, hogy a Body Count-nak sok jó dala volt, de én kizárólag a saját kedvenceimmel hozakodnék most elő!!! Akinek nem tetszik, az majd megírja a kommentben.
Az alapvetés, a legnagyobb kedvenc, a második lemez első "slágere" és egyben címadója a Born Dead! Arra határozottan emlékszem, hogy 1994-ben ez nagyot ütött, szinte éjjel nappal ezt hallgattam, sőt, kivülről nyomtam az egész dalt!
A videó tipikus gettózós, 90-es reality, sok gonoszsággal. De most nem hiszem, hogy túl kellene ezt beszélni. Mondják inkább maguk:

Body Count - Born Dead

Ugyan ezen a lemezen szerepel egy nagyon komoly és érzelmes dal, amely felhívja a figyelmet a kábítószer használat árnyoldalaira. Azt gondolom a generációnk tagjai ennek a hatására kezdték el kipróbálni a cuccokat, hiszen ha ez ilyen menő, akkor nagyon kemények leszünk mi is. Aztán voltak, akik nem élték túl, vagy simán zombikká lettek. Mi meg, akik nem bocsolódtunk bele túlzottan, csak dúdoljuk, hogy aszongya "The Winners loose it all someday" vagy valami ilyesmi...

Body Count - The Winner Loses

Végül egy kis csemege, amit a csapat a két lemez között (1993) készített egy Jimi Hendrix tribute lemezre. Ezzel ugyan nem előzték be Hobót és a többi magyar blues-mant, de nekem akkor is nagy kedvenc marad.

Body Count - Hey Joe

Érdekes, hogy pont a múltkor mondta, hogy a friss zenék felfedezése nem egy könnyű dolog... Erre most tök véletlenül belebotlottam ebbe a dalba, ami hatalmas kedvencem lett az elmúlt időben! A kedves Finn hölgy, hazája lo-fi forradalmának részese és - már amennyire innen meg tudom itélni - egyben komoly tartaléka is. A klipp mindent tud, amit a skandinávoktól már megszoktunk, de a kedvesen egyszerű képivilágba olyan elképesztő brutalitás van komponálva, hogy le a kalappal!!!!
Ámuljatok!

Eleanoora Rosenholm -

Maailmanloppu

Nagyon nehéz manapság új és jó zenéket felfedezni, de nekem sikerült a  zenekarral elérni ezt. Nagyon hangulatos jazz/lounge/experimental zenét játszanak és ha már így van, gondoltam keresek klippet, hogy ide tehessem. Nos, így találtam rá erre a kedves és egyben szemetgyönyörködtetően jól kidolgozott videóra. Valami olyasmi a story, hogy a fiú és a lány egymásba szeret és mindeközben mi játszódik le bennük. Vicces és kreatív. Azt nem tudom, hogy mennyi volt, de biztos nem volt horribilis az összköltség, pusztán egy kis kreativitás. Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a klippet és egyben a remek Norvég bandát is, akik talán egyszer még élőben is kapnak egy lehetőséget mifelénk. Bár nem tudom, hogy jártak-e már itt, mindenesetre remélem, hogy fognak valamikor.

Jaga Jazzist - Oslo Skyline

update

Közben megtaláltam a legújabb videót is, így az is szerepeljen itt:

Jaga Jazzist - Airborne

1,

Immolation. Aki még nem hallott róluk, az nem is igazi death metálos, vagy mi fene. Igazi kult banda. Mivel ez a legfrissebb klip, ezzel kezdem. Mind tudjuk, hogy a death metálban mostanra nincs annyi lóvé, mint a 90-es években, részben ennek köszönhető, hogy a videók egyre egyszerűbbek és ötlettelenebbek. Pedig kevés olyan műfaj van a világon, amit jobban meg lehetne támogatni vizuálisan. Sajnos a negatív hozzáállás nem oktalan. Az 1986 óta létező csapat már sok mindent megélt, úgyhogy még véletlenül sem mondhatom, hogy a tapasztalatlanság lenne az oka ennek a semmilyen klipnek. Akkor? Ja, a pénzt már mondtam. Hát, kár. A zene zsír, a klip teljesen semmi. Egy klisé halom. La:

Immolation - World agony

2,

Az Amorphis ismét csak egy régi motoros és ez a friss (2007) lemez első klipje. Egyben az új énekes második bizonysága, hogy méltó a pozícióra. Nekem most még jobban tetszenek, mint előtte...
A most vizsgált videó egy szimpla blue boxos imázs videó, mégis nagyon hangulatos a maga nemében. Kiválóan illeszkednek a hátterek a hangulatba, valahogy eltalálták a zenéhaz passzoló világot, legalábbis én mindig ezt éreztem, mikor az éppen kedvenc lemezemet nyüstöltem tőlük.

Amorphis - Silent Waters

3,

A Gire most nem a klip miatt kerül ide, hanem azért, mert Magyarország egyik legizgalmasabb zenei produkciója volt és minthogy már nem léteznek, ez tulajdonképpen egyfajta búcsú tőlük. Az már csak mellékes, hogy egy ilyen egyszerű, de remekbeszabott klippel tesszük mindezt, ami egy Necropsia feldolgozás. Mi emlékezni fogunk...

Gire - Trans express

És mivel nem tudok betelni, még egy Gire dal. Egyben a legnagyobb kedvencem

Gire - Nádak erek

A Volta második klipje a Declare Independence. Szerencsére - na, nem mintha az első nem lett volna zseniális - az énekesnő visszatért a nagy Michel Gondry-hoz, akivel klip történelmet írt és egyben megreformálta a videókat, hiszen a közös munkáik egytől egyig újszerűek és forradalmiak voltak. Gondry ezúttal nem nyomja a rá jellemző álmos dolgokat, egy teljesen új mechanikus megközelitést alkalmaz, ami bár szokatlan, üditően hat rám. És akkor most együtt élvezzük ki...

Björk - Declare Independence

Gondoltam benézek és ha már itt vagyok nyomok valami "könnyűt". Muhahahaha! Bármennyire is meglepő a Cadaver legénysége Norvégiából származik és nagyon odacsapós a maga nemében. Semmi laca-faca, csak retro metál/trash/black. Sajnos már feloszlottak, de megmaradnak szép emléknek nekem és neked is. A klip is passzé, nem is kell más, nem is pofázok...

Cadaver - Decomposed Metal Skin

Sepultura

Hát, ha engem kérdezel, semmilyen. Se szaga, se bűze. Persze ez nem jelenti azt, hogy akkor most mindenki utálja, de mégis. Itt persze nem a Max, hogy lelépett, meg ilyenek a baj, az csak EGY dolog. Potenciál van itt, csak az egész egyben semmilyen. Sajnos, mert ráfér a világra egy tökös metál banda. Mindenesetre a Dante XXI című utolsó lemezről van most itt egy érthetetlenül (?) megkésett videó, ami szép, de ezt már megszokhattuk. Valahogy kiemelten szeretik a vallásos hasonlatokat és az elveszettek barangolását. Képileg állat, ritkán látni ennyire jól megcsinált, színvonalas munkát. Minden elismerésem a Brazil srácoké, már csak a zene lehetne jobb...

Sepultura - Óstia

Szóval szép, jó, de meg sem közelíti a múltkorit, ami egyszerűen a legnagyobb kedvenceim egyike.

Sepultura - Convicted in Life

Ugye?

Bogus Blimp

Már évek óta formálódik ez a post, hiszen amióta az első alkalommal hallottam a Norvég csapat zenéjét, azóta oda vagyok, meg vissza tőlük. Minden perc, amit velük tölthetek élmény, de ki kell emelnem ezt a dalt. Hát, ez... Nem mondok inkább semmit, mert önmagáért beszél. A klip amúgy elég semmilyen, de a zene mindenért kárpótol. Sőt, még a szöveget is ide tolom, csak, hogy jó legyen.


Brothers Of Space

President of the World: Brothers! I have got a mission for you of the very most importance, regarding the survival of the human race! Yes, I know, you just got back from a mission... But this time it is for real! You are indeed the only force between victory or distinction!

[Robot Stooge:] Hey, you! What do you think you are doing!? You can not just walk in here and steal the secret plans regarding the destruction of planet earth! That is the only copy we have got! ...And what do you think you are doing with that spacecraft? That is the personal belonging of my evil master. The evil, evil Mr. Ping!

[Brother 1:] Here is one for being a bad guy! ...And here is one for hurting my hand! Let us go, brother!

[Mr. Ping:] Escaped? What do you mean escaped? Got away? What do you mean got away? Marsian missionaries! What do you mean?! Ah... The marsian missionaries! Revenge! REVENGE!

[Brother 1:] Look, brother: Marsian missionaries. They are funny! Oh... They are attacking! Let us get out of here!

[Brother 2:] I can not shake them! I just can not shake them! They are on our tail. We are done for. We are done for!

[Brother 1:] Oh... Wait a minute. They seem to have trouble with that groovy, groovy bongo rythm of yours. Go brother, go!

[Singer:] Spaceborn adventurers, brothers of space, saviors of the human race.

[President of the World:] Welcome home, brothers. The planet salutes you!

...

Gondoltam, itt az idő felébredni az ünnepek idétlen szépelgéséből és el kellene kezdeni felfogni a körülöttünk fellelhető világ sajátosságait, mint ez a Norvég uriember és csapata. Mortiis gyakorlatilag a black metal underground nagynevű embere volt, ameddig ki nem ábrándult az egészből és el nem kezdte járni a saját útját. Kezdetben sokkal érdekesebb ösvényen indult, mára azonban egy teljesen érthetetlen imidzs központú sztrádán száguld, illetve döcög, mert ez - úgy fest - nem annyira akar bejönni. Hiába az extrém külső, ha a zene semmi. Mindenesetre vizuálisan nagyot alakit a csávó és rá még el lehet sütni a viccet, hogy mi lesz ha egy troll kap egy szintit...
ez:

Mortiis - Parasite God

Ez egy régebbi dal, de itt még volt benne valami megkapóan különleges. Az újabb azonban egyenesen érdektelen, még ha képileg többet ad is.

Mortiis - The grudge

Nagyon el van találva a design de sajnos egyre üresebb, ami mögötte van. Valahogy nem tud működni. Kár, mert nagyon nagy is lehetne.

Most egy kis öszeállítás következik az eddig még nem emített friss - vagy majdnem az - cuccokból:

1, Nightrage

Hihetetlen unalmas, elcsépelt, tuka-tuka zene. Dugig klisékkel. A Svég-Görög csapat mindent megtesz, hogy aki csak hallja legyintsen. Hiába a jó zenészek sora - pl. Gus G. - ha a végeredmény semmi. Pont ilyen a klip is, ami szintén semmi. Ráadásul a zenészek sem strapálják magukat. Biztos fillérekből megvolt. Következő?

NIGHTRAGE - Scathing

 

Mindig is kedveltem a The White Stripes klippeket, de csak azokat, a zenét nem annyira, mert egy kicsit koppincs és egy kicsit egyszerű. Meg ez a gitár dob felállás egy kicsit lenézős szerintem, de ez már mindegy. Az eddigi videóik mind kimagaslóak voltak, persze ez nagyban a zseniális rendezők műve, mint Michel Gondry, illetve a nem kis számú egyéb-többiek.

Nem tök új, de nem is olyan régi a You don't know what love is dal, amihez ezúttal egy kevésbé megrázó videó született, de elég hangulatos ahhoz, hogy ne vegyük észre, mekkora nyúlás a refrén... A nyilvánvalóan Skandináv táj eleve telitalálat és jól illeszkedik a zenekar imázsához.

The White Stripes - You don't know what love is...

Azért még ezzel a kifogástalan hangulattal együtt sem ér fel a korai remekművekhez...

The White Stripes - Fell In Love With A Girl

The White Stripes - The Hardest Button To Button