zenei klippek minden mennyiségben. jók is, rosszak is...
A Cannibal Corpse-ról már szinte mindent elmondtak a világon. Magyarul ők a világ legeslegelmondottabb zenekara. Nem is szeretném ragozni, sok alap vonás, klisé van a rendszerükben, amivel át lehet vészelni akár eonokat is...
Viszont felhívnám a figyelmet a kiegyensúlyozott hajpörgetésre, amit nem tud megkezdeni az idő. Mi mindent fognak ezek a skacok mesélni az unokáknak :-)
A Bend It Like Bender egyértelműen - éppen - a kedvenc dalom az új Devin Townsend lemezről, így joggal örültem, hogy ez lett az új klip. Nos, mikor azonban azt megláttam, már nem voltam annyira elragadtatva. Jó, jó, nem mondom. Szépek a színek és meglehetősen kreatív az egész, azonban valahogy nem passzol a dalhoz. Jól látszik, hogy a videó már nem olyan fontos eleme a lemez promóciójának, mint volt a 80-as években mondjuk. Most már valami szösszenettel is ki lehet rukkolni, mert úgyis a neten terjed és a youtube-on, meg hasonló oldalakon, így nem annyira a minőség, mint inkább az információ a lényeg.
Persze nem akarom azt mondani, hogy a Bender klipje nem jó, csak azt, hogy nem passzol. Ennyi, attól még fasza, de harmadszorra már inkább csak a zenét hallgatom...
Régóta vagyok a csapat kedvelője és egyben mindent megtennék azért, hogy többen megismerhessék őket. Ebből indultam ki, mikor azt hallottam, hogy van klip és így már én is írhatok pár sort az Angelus-ról. Nos nem pont úgy sült el, mint gondoltam...
Először is a Pörgés egy baszott jó dal. Nagyon fekszik és a férfiének egyenesen szétrakja nekem. Nagyon illeszkedik az Angelus zenekar munkásságába és ha ilyen minőségű lesz a teljes lemez, akkor biztosan lépnek egy vastag szintet. Természetesen egy klip is ebben segít a zenekarnak. Most nem fogom elkezdeni az anyagi lehetőségek körüli sajnálkozást, mert azt már láttuk számtalanszor, hogy nem feltétlenül pénz kérdése egy klip. Leginkább elhivatottság és kreativitás kérdése. Nagyon hittem benne, hogy a lányok egy nekik való klippel rukkolnak ki, de nem. Magam nem ismerem a videó alkotóját, de - anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani - meg kell jegyeznem, hogy ennyire érzéketlenül elkészített anyagot régen láttam. A legalapabb ziccerek is kimaradnak, mikor egy ilyen anyaggal dolgozik, amiben zseniális, kedves és aranyos lányok szerepelnek, meg persze Kolos is megemlítendő, aki már önmaga is egy egyéniség. Mindebből semmi nem jön le. Van ezzel szemben egy adag oda nem illő kép. Ad-hoc jelleggel összevágott vágókép, a beleélés legapróbb jele nélkül. MIndebből csak egy dolog biztos, a rendező nem volt a helyzet magaslatán. Legalábbis nem ez jön le az olyan képekből, amin a Csilla fejjel lefelé hasal a motorháztetőn és olyan fejjel néz, mintha máshol szeretne lenni inkább.
A helyszínt nem kenem rá, mert azt választhatta a zenekar is, mégis, egy törődő rendező biztosan megpróbált volna egy jobb alternatívát ajánlani...
Azért nem tragédia, mert láttunk már ennél sokkal szarabbat is, mégis igazságtalannak érzem...
Itt most nem mondanék semmit, mert a klip és a zene is önmagáért beszél...
Csak annyit mondok, hogy új kedvencem van: Fenix
Jaj, hogyaszondja: a post Guns 'n' Roses éra egyik legígéretesebb pillanata volt a Velvet Revolver színrelépése, ami ugyancsak földbe állt egy fasz énekes miatt, aki csak a saját egójával volt elfoglalva, illetve nem tudhatjuk pontosan, de valami ilyesmi jött le...
Azóta mocorognak, eddig semmi extra nem hallatszódott ki a termek mélyéről, de ennek most vége. Duff McKagan megjelentette szóló lemezét, amiről már van is egy kedvcsináló klip, ami olyan, mintha semmi sem lenne itt most...
Akkora kalap semmi, hogy öröm nézni. A közepétől van egy nagyon jó basszus téma és kész. Teljesen átlagos. Közepes, mint az állat. Legalább a klip lenne kiemelkedő, de nem.
Nézzed:
Hamár szóltam a Metallica új lemezéről, akkor elkerülhetetlen, hogy szóba ne hozzam az Ac/dc-t, akik talán még a Metallica-nál is nagyobb nevek és ugyancsak nagyon sokan várják az új cuccaikat lélegzetvisszafolytva.
Én ugyan nem tartozom ezek közé, de lássuk be, hogy akkor is nagy dolog, ha idős ausztrál barátaink lépnek. Egy mozdulatukra mindenki felfigyel, mintha csak egy dinoszaurusz moccanna. Mindegy, a lényeg, hogy egy új lemez lett most itt és készen van az új videó, ami egy tök tipikus, megalomán cucc, mert akkora színpad van benne, hogy olyan csak nekik van és nyilván akkor már előveszik...
Én jobban csípem az ilyet, mert most miért is kellene nekik beleszállni ebbe a kreatívkodó videózásba, mikor nekik van a legnagyobb mindenből? Nem?
Lássuk:
Maga a lemez amúgy semmi újat nem tartogat, de talán nyugodtan mondhatom, hogy ha tartogatna az sokkal elkeserítőbb lenne. Így mindenki azt kapja, amit akart és Ízs is boldog...
Nekem ne mondja senki, hogy nem megyek a hírek után, mert de. Jelenleg az új Metallica lemez a legfontosabb dolog, ami a rock, illetve a roll világában történik. Mint ahogy az már lenni szokott, ilyenkor mindenki - kicsi és nagy - azzal van elfoglalva, hogy hogyan szól, hogyan néz ki és ehhez hasonlók. Nap, mint nap azt olvasom, hogy ki mit gondol a hangzásról, vagy, hogy jók-e a dalok és hasonlók. Nekem mindegy. Már nem is vagyok hajlandó csalatkozni, mert tudomásul vettem, hogy a Metallica azt csinál, amit akar. Mert ők a legnagyobbak és a legsikeresebbek, így kb. jogukban áll leszarni, hogy ki mit gondol és nekünk meg jogunkban áll nem szeretni vagy szeretni oszt ennyi...
Nagyobb bajnak tekintettem, hogy erről maguk az alkotók sem tudtak és folyamatosan valami elvárásnak akartak megfelelni.
Ez már a múlté, ha lehet hinni a híreknek és valóban, a zenekar elkészítette a leg-Metallicásabb lemezét a Justice óta. Olyan nagyon kiugrónak nem érzem, de kétségtelenül vannak rajta nagy pillanatok is. Ami viszont tuti, hogy egy kis izzadtság szag is párosul az élmény mellé, de ezt ki-ki magának szagolja ki.
Megjelent az első videó és nekem nagyon tetszik, bár inkább csak az anyagi lehetőségek miatt, mert ennél azért lehetne jobb és kreatívabb valamit is alkotni. Nézzenek már meg egy pár Björk klippet, ami valószínüleg kevesebb pénzből készül, mégis jobb sokkal. Aztán ennyi...
Gondoltam akkor ne csak a múltba révedjünk, hanem a jövő felé is vegyük az irányt. Nagyon nagyon szeretem a Strapping Young Lad zenéjét, vagyis mindent amit Mr. HeavyDevy csinál.
Nem is mennék bele, hogy milyen a videó, mert nem egy nagy szám, elég a zene és végül is a kettő együtt azért megjárja. Simán lehetne a Battlestar Galactica zenéje is ezekkel a nőkkel, akik csak gépek, bár szépek...
Elég az hozzá, ha tudjuk, hogy a mézes-mázos pop szakma egy kibaszott nagy kamu. Voltak, vannak és - sajnos - még tuti lesznek nagy leleplezések, mikor kiderül, hogy nem is az x énekel egy adott dalban, hanem az y.
Az én emlékezetem szerinti első hasonló botrány a Milli Vanilli zenekar körül alakult ki, akik a korszak egyik legnagyobb dobása voltak. Persze itt most nem a két szerencsétlen csávóra gondolok, hanem a giganto producer mogul Frank Farian-ra, akinek olyan "nagyszerű" termékeket köszönhetünk, mint a Boney M és a La Bouche.
A Milli Vanilli attól lett különleges, mert róluk még a csúcson derült ki, hogy hatalmas fake-ek, bár megmondom őszintén én már ezt akkor is tudtam, csak nem szóltam senkinek. :)
Miután a dolog kipattant a két szerencsétlen - még a nevük sem érdekes - teljesen eltűnt és ahogy hallom azóta sem tudta túltenni magát a megaláztatáson. Egyikük bele is halt ebbe a hatalmas lecsúszásba. Persze nem akarok még én is belerúgni a két arcba, mert alapvetően egy álszent dolognak tartom az egész meghurcolást. Ezek ketten nem akartak semmi mást, mint lóvét keresni, ha lehet abból is sokat. Az igazi gonosz a producer Farian volt, aki azóta is vígan basz át mindenkit és keres hatalmas pénzeket vele. A zeneipar meg bekaphatja, mert szerintem tökéletesen tisztában voltak vele, hogy miképpen is műkösik a dolog és még Grammy-díj is jutott a csapatnak, amit azonnal elvettek tőlük, mikor "megtudták", hogy átverés volt...
No komment, hacsak annyi nem, hogy pfuj...
Nekünk meg nem maradt más dolgunk, csak csendben, bólogatva elmélázni, hogy akkor most minek is hallgatjuk/támogatjuk ezt a rendszer, ami ilyen dolgokra vetemedik puszta kapzsiságból. Mondjuk az út egyértelmű: csak azokat a csapatokat támogassuk a pénzünkből, akik bizonyítottan alkotnak, akik nap, mint nap azért kűzdenek, hogy a zenei kinyilatkoztatásuk eljusson mindnyájunkhoz és mi meg majd eldönthessük, hogy kell-e vagy nem. El kell jönnie a napnak, mikor a kétes hátterű tucatszarok nem lesznek rentábilisek, mert az emberek ZENÉT akarnak és nem zenének látszó lufikat.
Mindnyájan felelősek vagyunk. Töltsünk le zenét bátran a netről, ezáltal sok ismeretlen, de remek előadót is megismerhetünk. Aztán aki tetszik, annak menjünk el a koncertjére és a helyszínen vegyünk cd-t vagy pólót. Ezzel tehetjük a legtöbbet az általunk kedvelt csapatokért és ha majd nem lesz, aki MIlli Vanillit hallgasson, akkor újra leülhetünk és kidolgozhatjuk a további tennivalókat, de amig el lehet adni a szart, addig nincs miről beszélni...
Tudom, hogy kicsit ez most sok, de kell róla beszélni. Mindenkinek meg van a véleménye a dologról amit esetleg megoszthatna velem is.
De addig is egy kis Milli Vanilli:
Noha nagyon nagy rajongója vagyok Björk videóinak és most is azonnal rámozdultam a hírre, nem sikerült a szokásos cuccokhoz mérhető anyaggal előrukkolnia az izlandi művésznőnek.
Az Antony Hegarty-val duettben előadott dal amúgy nagyon kellemes, de valahogy nem érzem azt a megszokott magabiztosságot a vizuális megjelenítésnél. Persze szuper, meg minőségi de nem egy Wanderlust, ami nagyon különleges vagy akár az Army of me-t is említhetném.
Jó munka, egyszer nézhető, de ennél én már mindig többet várok...
Az elmúlt évelben újra erőre kapott a retró láz. Különösen a Trash berkekben kezdett el mindenki ezerrel nosztalgiázni, sőt, egyre többen érezték fontosnak új lemezt is felvenni, ami szaksz, ha az eredményeket is figyelembe vesszük.
A Death Angel is hasonlóan járt el és szerintem egy eléggé közepes anyaggal tértek vissza, ami semmire nem volt jó, legalábbis az én szemszögemből. Amennyiben jól tudom, nem is sikerült olyan jól ez a dolog és mégsem adják fel. Milyen helyesen teszik, mert az idei friss lemez a "Killing season" eléggé erős lett. Ha nem is egy klasszikus darab, de eléggé lehet rá rázni, ami azt illeti.
Készült klip is, ami a szokásos klisék eszement tárháza, de ugyanakkor rendkívül bájos, ahogy az oldschool arcok a modern dolgokat értelmezik. Szóval nem gáz, bár a kis költségvetés égeti a bőröm... :)
Hamár így belejöttem, akkor nem is hagyom abba a gyerekkori kedvencek - hatások - ecsetelését, amennyiben ilyenmódon meg tudom őrizni magamnak és másoknak ezeket a dalokat. Biztos mindenki ismeri az érzést, hogy hall egyszer egy dalt, amit megkedvel - jellemzően egynyári slágert - amit utána simán elfelejt, de a tudatalatti elraktározza és ott örződik, mint a végzet gyűrűje.
Aztán egy nap valahol véletlenül meghallja és kész. Azonnal tudnom kell, hogy ki ez, miez!
Iliyen ez a Mel & Kim nevü mű duo, ami a 80-as évek végén egy nagy sikereket, de nem túl hosszú életet megélt formációja.
UPDATE: Mel azóta (1990) elhunyt rákban...
Az alábbiakban a legismertebb dalukat postolom, hogy akik ismerik rábólinthassanak, hogy "jaja, ezt ismerem"...
1986-ban egy nem túl meghatározó, de a gyerekkoromra mégis tonnás bélyeget nyomó zenekar alakult Angliában, aminek a neve T'pau volt és egy pár világslágeren kívül semmit nem tudnak felmutatni. Persze nekem pár világsláger is megtenné...
A csapat legmarkánsabb jelensége az énekesnő (Carol Decker) volt, aki remek hanggal rendelkezett(ik), bár az arca inkább érdekesnek mondható. Ez nyilván ízlés kérdése, valamiért nekem megmaradt az emlékeimben és nem tudott onnan törlődni az évek folyamán. Mondom eztannak kapcsán, hogy nemrégiben a zseniális VH1-on megpillantottam az egyik legalapabb daluknak a videóját és szinte azonnal éreztem...
Újra előjött a klasszikus érzés, amit mostanság csak nosztalgiának ismerünk és megrohantak az emlékek. Hosszú utak balatonra, közben a DACIA-ban dübörög a dal apám válogatáskazettáján, többek között a T'pau.
Azok voltak a szép idők...
Szóval semmi extrát nem mondanék, csak azt, hogy nézzétek meg a 80-as éveknek megfelelő klisés videót és merengjetek bele a világba.
Arra mondjuk nem számítottam, hogy a nyári uborkaszezonban egy Machine Head klip lesz ami megtöri a csöpögést. Már csak azért sem, mert amit a srácok mostanában csinálnak az nem az esetem. Kicsit eröltetettnek érzem ezt a régi dolgokat eröltetjük igyekezetett, mert egyszerűen izzadtságszagú és kész. Nagyon nagy rajongója voltam a csapatnak annak idején, de manapság nem tudják megugrani a maguk állította lécet. Hiába minden hype, ami az új lemez "back to the basics" mentalitását kísérte, engem nem sikerült megnyerni. Lapos. Az új videó dala is az, de itt legalább képileg sikerült valami hatásosat letenni. Nekem nagyon tetszik a Noir jelleg és az így létrejött képivilág.
Természetesen a metál klisékkel most sem tudtak sikeresen megharcolni, de már az is haladás, hogy képileg ekkora lépés történt.
Nézzétek, mert jó!
Hát, aki akarta, az már ezerszer szarrá istenítette a Serj lemezt és még ezerszer is megunta, aki meg így járt az most örömmel veheti tudomásul, hogy a gitárosnak is megjelent (vagy fog) lemeze, ami éppen olyan, mint a System, csak nem az.
A videó egy kicsitsem előremutató, de most mit mondhatnék. Azért a System nem csinált szar klippeket...
Ez meg, ha nem is tragédia, de könyörgöm! Gondolkodjatok emberek!
Azért nem annyira kellemetlen ez, de lehetett volna elrugaszkodottabb az eredeti bandától, ami úgyis úgy volt tökéletes és csak akkor. Most nézegethetjük az újgazdag horgásszerkós rokkereket igazságotosztani...
Új Soulfly lemez, címe: CONQUER (muhaha)
Mármint nemsokára és most itt az előzetes videó, ami olyan, mintha siettek volna vele, mert még a youtube-ra tömörítés sem sikerült tökéletesre. Majd meglátjátok. Ami a dalt illeti az olyan tipikus és nekem egy kicsit már unalmas ez a "war after war" fordulat. Persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen haladó, de ezek a szövegek utoljára akkor érintettek meg kicsit, mikor a Roots kijött és azóta meg már unjuk is, nem?
Visszatérve a videóra, az meg egy ilyen semmilyen cucc, amit azért nem érdemes túl-hypeolni, mert ilyet ma már bárki csinál, aki tudja mit jelent az ízlés. Szerintem egy beharangozó videó az nem ilyen. A már kint levő lemez második, vagy harmadik klipnótája, na, az ilyen, de nem az első. Kezdem azt érezni, hogy Max és barátai ki fognak pukkanni, ha sűrgősen nem csinálnak egy pár éves pihenőt...
Gyakran teszem fel ezt a kérdést, de bizton mondom, nem könnyű a válasz. Ami biztos, hogy az átlag depresszív zenei világgal rendelkező csapatok annyira klisés klipeket csinálnak, hogy megfordulni sincs erőm, mikor szembehányom őket. Erre most egy alapvetően komor hangvételű zenekar megcáfol és mutat olyat, amit eddig aligha reméltem, hogy megélek. Ráadásul még a zene is bámulatos. Tehát:
milyen legyen egy komor videó?
Ilyen:
Na, de most nem?
Ha mostanában ennyire komolykodós is vagyok, azért - gondoltam - bele teszek a kínálatba valami kellemesebbet és szórakoztatóbbat.
Vagy úgy is mondhatnám, hogy igen ritkán van kiemelkedően kreatív klip, amit érdemes megmutatni. Ezt érdemes.
Utolsó kommentek