Ezek közül a legfontosabb a szintán norvég Emperor, akik - ha szabad ilyet mondani - csak nagyszerű és maradandó zenét játszottak. Nekem annak idején ők jelentették az első lépést a műfaj felé. Zeke haveromtól kaptam meg az "Anthems to the Welkin at Dusk" című lemezüket ami elsőre semmilyen hatással nem volt rám, de egyszer hazamentem nagyon készen...Azóta megváltozott a hozzáállásom az extrém zenékhez és egyáltalán a keményebb hallgatnivalókhoz.
Sikerült egy olyan progresszív vonalat belecsempészni a black metálba, ami teljesen egyedivé tette a zenéjüket. A végére ez a progresszív vonulat kicsit túlzásba lett eröltetve, de ez egyértelműen azért volt, mert már csak egy ember agyszüleménye volt a "Prometheus - The Discipline of Fire & Demise" lemez. Ihsahn kiemelten nagy kedvencem és az előbb említett album is szíven talált, mégis egy kicsit eltávolodtak az eredeti érzésvilágtól és egyben a rajongóktól is. Fel is oszlottak kisvártatva és ki-ki ment, amerre akart...
Mára megint koncerteznek, de lemezről egyelőre szó sincs. Kár...
Az Anthems lemezről álljon itt egy klip, ami jól jellemzi az Emperor hozzáállását, mert van imázs, de nem olyan...
Emperor - The Loss and Curse of Reverence
Végére pedig szeretnék egy videót betenni a Prometheus korszakból, hogy mindenki lássa, idővel még a páncélok is elmaradtak, a hangsúly teljesen áttevődött a zenére és egy zseniális klippet sikerült kiállítani még utoljára. Ez egy nagyívű karrier méltó lezárása. Én azért remélem, hogy lesz folytatás...
Utolsó kommentek