A svédek egyik nemzeti büszkeségéről beszélek, akiket annak idején egyszerűen csak ABBA néven neveztek. Érdekes, hogy milyen üstökös szerű pályát írtak le és - ez a legérdekesebb - ma is legalább annyira közkedveltek, mint voltak a sikereik csúcsán.
Persze nem dolgom, hogy itt most megfejtsek, mindenesetre van egy klippekkel kapcsolatos kérdésem: miért van az, hogy egy abba klippet nézve - szinte mindegy melyiket - folyamatosan van valami kellemetlen érzésem? Ez egyfajta szorongás, amit nem tudok megmagyarázni. Lehet, hogy a videók készítői - esetleg a zenekar - ennyire közel akart kerülni az emberekhez? Ennyire hétköznapinak akarták beállítani a zenekart? Lehet, hogy ettől vagyok ki? Furcsán hat manapság, mikor a sztárok egyben istenek is. Mire gondolok?
Figyu:
ABBA - The Name Of The Game
Ugye mondom, hogy teljesen, mint mi. A ruhák és a helyzetek... Párosulva a skandináv egyszerűséggel és letisztultsággal. Olyan, mint egy tévésorozat. Mondjuk azt sem szabad elhallgatnom, hogy kiskoromban az Abba nagyon komoly hatással volt rám. Annyira magával ragadott az a sok pazar dallam, hogy még most is nosztalgikus bizsergés fog el, ahányszor hallok egyet.
Abba-When I kissed the Teacher
Butuska, nem? Mégis, milyen egyértelmű... Jaj, szép emlékek...
Agnetha, figyelj ide! Éljed bele magad, hogy a kedves nézők is érezzék, hogy miért nem bírtad ki, hogy megcsőrözzed a tanárod. Érted? Reálisan akarom ábrázolni, amiről énekeltek. Jó? - hallatszott a rendező utasítása...
Mi tehát a titkuk? A jó dalok? A szép nők? A szép fickók? Fenetudja, detetszik...
ABBA-Knowing Me Knowing You
Ezt meg ki ne hagyjam már:
ABBA - Super Trouper
Húúú, meg ezt se:
Utolsó kommentek