Mikor ennek a sorozatnak nekikezdtem, nem gondoltam volna, hogy ennyire sok csapat volt fontos akkoriban, de ez a visszatekintés egy csomó emléket felhozott, aminek köszönhetően elő kellett keresnem pár mostanság kevésbé hallgatott zenekart is. Egyik ilyen a Megadeth, ami 1992 környékén nagyon ment. Emlékszem, hogy kezdetben nehezen fogadtuk be a polír hangzását, az agyas, néhol komplikált gitártémáit és az iszonyatosan idegesítő Mustaine féle virnyákolást, de idővel ez is sikerült. Olyannyira, hogy egy időre ez lett a fő kedvenc, de minden esetre egy időben elmondhattuk, hogy szeretjük a Metallicát és a Megadeth-et is, de azért a Metallica jobb. Nos, idővel lehet, hogy mást mondtunk volna, de már mindegy, mert a dolgok másképpen alakultak.

Ugye azt mindenki tudja, hogy a zenekar alapító/vezető Dave Mustaine a Metallica berkein belül kezdte el csillogtatni tehetségét, de az alkohol és a drogok segítségével sikerült magát egyszerűen kiírni a mára gigasztárrá vált zenekar történetéből. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy - nem csak ezért - a zene szerető ember sokat köszönhet a drogoknak és az alkoholnak. Köszi!
Szóval mikor összeszedte magát megalapította a Megadeth első formációját, ami azonban nem lett túl tartós, biztos nehéz eset a Dév, de idővel letisztult a kép.

Idő közben természetesen kiadtak pár kiváló, mára rocktörténeti alapvetéssé vált lemezt, mint például az 1986-os Peace Sells...But Who's Buying? és az 1988-as So Far So Good...So What! címűeket. Persze nem szabad kihagyni az első stúdió albumot, melynek címe csak így egyszerűen Killing Is My Business...And Business Is Good! (1985).
No, de most senki se gondolja azt, hogy ezeket a lemezeket lesajnálom, csak ezekhez nem készült semmilyen videó és ezért nem tudom szemléltetni egyiket sem, így a mi szempontunkból tök fölösleges ezekkel tovább foglalkozni. Mondom, ettől még kiváló albumok, nekem a nagy kedvenc a Peace Sells...

1990-ben jelenik meg a Rust In Peace címet viselő korong, amely egy új időszak érkezését jelentette, hiszen itt kezd el stabilizálódni a tagság és erről a lemezről már videó is van. Ennek - és a jó zenének - köszönhetően kezdtek kilépni a Metallica árnyékból és fokozódott az ú.n. Hype a csapat körül.

Megadeth - Hangar 18

Az igazi áttörés azonban 1992-ben történik meg, amikor megjelenik a legsikeresebb lemezük Countdown To Extinction címmel. Erre már nagyon sokan felkapták a fejüket és egy csapásra ismertek lettek mindenfelé. Kb. itt kapcsolódunk be mi is a haverokkal, mert egyszerűen akkoriban nem úgy mentek a dolgok, ahogy most hozzá vagyunk szokva az internet korában. Komolyan kellett várni, mire valakitől át tudtuk másolni a kívánt lemezt.
Ugye nem kell mondanom, hogy a tárgyalt lemez legnagyobb slágere következik, aminek az alap riffjét minden valamire való kezdő gitáros otthon, sötét szobában gyakorolta orrvérzésig...

Megadeth - Symphony of Destruction

ÓÓÓÓ, de szép idők is voltak azok...
Na, de ne ragadjunk le itt, mert a gyermek éveinkbe még bele fért egy kiváló lemez, méghozzá az 1994-ben megjelent Youthanasia. Nekem ez akkoriban nem tetszett annyira, mint a korábbiak, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez a lemez tükrözi legjobban, amit a zenekar képviselt. Ezen már egytöl egyig kiváló tételek sorakoznak, amelyeket mostanában is szívesen teszek fel otthon.

Megadeth - A Tout Le Monde

Nagyon jó dal, de akkoriban ezzel sem értettem egyet, mert nekem bármelyik jobb lett volna klippes dalnak, mint ez... Tipikus nem? Ja, mint ahogy az is, hogy az ekkor kezdődő Grunge őrület őket is letaszította a mélybe és ez meg is látszik a munkásságukon, mert egy időre elvesztek és szétmentek, meg minden. Az agonia éveiben is csináltak lemezt, de azok messze elmaradtak a megszokott szinttől, így nem is hallgattuk soha többet. Fel is oszlottak 2002-ben, amikorra az alap tagok elmenekültek a süllyedő hajóról és ráadásnak Mustaine mesternek egy sajnálatos baleset is bejátszott. Fel is adta, de ez érthető.

2004-ben aztán visszatértek, de az, a mi gyerekkorunk szempontjából mindegy...