Sokáig nem tudtam hová tenni ezt a svéd csapatot, mert jó zenét csinálnak, de mégis hiányzik belőle valami. Ezért (?) vagy talán ennek ellenére annyira népszerűek az egész világon, hogy az már egyenesen elgondolkodtató...

Mi a titkuk? Ha szigorúan veszem, ők is csak egy death metál zenekar svédországból. Ilyen meg van pár ezen a földön. Lehet, hogy az fogja meg az embereket, hogy sok akusztikus elemet vegyítenek a zenébe és etől atmoszférikus lesz az amúgy idegőrlő zene? Ennek mondjuk tuti szerepe van benne...
Nekem mindenesetre az Opeth ettől még inkább a szeműveges egyetemisták zenéje lesz, mert nekem pont annyira "matek" és annyira kiszámolt, meg minden, hogy ugyanazt érzem, mint a Dream theaternél, hogy elmegy mellettem egy idő után, mert nincs benne az a plussz erő, ami szükséges, egy ilyen típusú csapatnál. Bevallom, a "Blackwater park" nagy kedvencem volt, mert ott akadt olyan dolog, ami érzelmekkel töltötte meg a zenét. Valahogy a hangulat tükrözte a csapat elképzeléseit és nem ment el a "semmi értelme" irányába. Azóta ezt nagyon hiányolom. Sajnos ahogy egyre népszerűbb lett a zenekar annál inkább szerettek volna megfelelni a kívánalmaknak, ami önismétléshez és - részemről - érdektelenséghez vezettett. A "Deliverance" lemezt még csak-csak kedveltem, de a "Damnation" akkusztikus álmodozása már semmit nem jelentett nekem, mintahogy a legutolsó "Ghost reveries" sem.

Pedig pont ez utóbbi lemezről van itt egy klip. Mégpedig a több okból egyet mondok, mert itt a klisék egyenesen szembeötlőek és fájdalmasan húsbamarkolóak. Tökéletes példa arra, hogy a metál műfajban hol kell keresni a problémákat, már ami a videókat illeti. Mert senki ne mondja azt nekem, hogy ez az elvárás, mert mindjárt (pl.) én sem ezt várom el. Csak létezik egy igényes befogadó közönség, akinek nem mindegy, hogy milyen a körítés. A klippen látszik, hogy az átlag magyar videók többszörösét költötték rá, mégsem érték el a költségvetéshez mérhető szintet. Akkor most beszéljen a film maga: