Fasza. Vannak zenekarok, akikben meg lehet bízni. Van az úgy, hogy nem is merek semmire számítani, legalábbis nem nagyszabású váltásra, meg van az, mikor azért a szívem mélyén elvárom. A Dimmu Borgir az utóbbi kategóriába tartozik. Csak úgy fest, hogy a nagyon nagy nemzetközi siker tönkre tette az ítélőképességüket. Az előző lemezzel elképzelhetetlen - mármint "black metál" körökben - népszerűségre tettek szert, amit úgy háláltak meg, hogy újra elkészítették ugyanazt a lemezt.
Ugyanakkor látványosságnak kurvajó ez a klip, mert valami elképesztően sok pénzt fektettek bele. A rendező megint Patrick Ullaeus volt, akire már korábban utaltam, sőt egyenesen foglalkoztam vele egy külön post-ban. Nos, mivel a rendezőt ismerjük, tudjuk, hogy milyen a klip. Szép képek, monumentális nagyjelenetek és tűz, meg látvány. Sajnos a koncepció kapcsolódik a már említett problémához, mert nem mertek elrugaszkodni a már bevált "gonosz papok, meg mi" koncepciótól, ami kár, de úgy tűnik még találnak húst a lerágott csonton...
Tulajdonképpen nem is gáz ez így, csak sajna valamikor nagyon sokra tartottam a csapatot, ami elmúlt. Most is szívesen hallgatom, csak mára egy "pop csapat" lettek, mert sikerült átesniük a ló másikoldalára. Persze én kívánom, hogy ha már ezt az utat választották, legyenek egyre sikeresebbek, mert mégiscsak jó zene az övék, csak nekem - és bizonnyal másoknak is - marad egy kis űr a lelkemben, amit nehéz lesz kipótolni...
Akkor nem is szaporítom a szót, íme:

Dimmu Borgir - The Serpentine Offering

Dimmu Borgir - The Serpentine Offering

Add to My Profile | More Videos