A nemrég megkezdett úton haladva, most egy kis európai kirándulást jelentek be, ugyanis ezúttal a Clawfinger lesz a kiválasztott, akik a Body Count-tal egyetemben jelentősen meghatározták zsenge ifjúságon éveit.

A Svéd csapat első lemeze - ki tudja, hogyan - akkora siker volt, amihez foghatót azóta sem láttam, illetve de, csak már másképpen hatott rám. A Deaf Dumb Blind telis-tele volt zseniális dalokkal, mint a Nigger, a The truth, a Rosegrove és még sorolhatnám. A sikerük titka talán a frappáns, modern zenei alapokban, a rappelős énekben és a teljesen egyedi hangzásban keresendő, mindenesetre akkoriban mindenki megőrült értük. Én is.

Clawfinger - The Truth

Azt hiszem, amúgy a Nigger-nek volt előbb klipje, sőt - ha az emlékezetem nem csal - az volt az első sláger, de a The Truth ment többet a Totalcar-ban, ez biztos...

Clawfinger - Nigger

A második lemez is jó volt, de asszem ott úszott el a hajó, mert egyszerűen megcsinálták az elsőt mégegyszer. Van persze a Use Your Brain albumon is kiváló tétel, mint a Do what I say, mégis valahogy nem ütött olyan nagyot.

Clawfinger - Do what I say

A második lemez után még azért volt egy nagyon zseniális sziget koncert, amit a szakadó esőben sikerült végigugrálni, de ekkor nem gondoltam volna, hogy valaha még fogok lelkesedni a Clawfingerért...

Clawfinger - Pin me down

Aztán jött a hatmadik lemez, amit kezdetben nagyon idegenkedve fogadtam, de teljesen friss koncepciót mutatott, aminek következtében újra beköltözött a lejátszómba a zenekar. A Clawfinger címú album nekem még mindig a legjobb lemezük, ma is szívesen hallgatom.

Clawfinger - Two Sides

Természetesen a csapat ma is aktív és rendszeresen ad ki lemezeket, de már soha nem fogják megismételni azt a sikert, amit a 90-es évek elején sikerült. Kár, de így marad a nosztalgia...