Kik ezek a csávók? Valami űber gonosz emberek? Vagy talán esetleg Belzebub földi helytartói? Nem, természetesen egyik sem... Ők - és ez szerintem egyértelmű - amerikai zenészek, egy olyan karizmatikus vezetővel, mint Glen Benton, aki nem átallott egy fordított keresztet égettetni a homlokába - hű, de gonosz -, hogy ezáltal mindenki összefossa magát a félelemtől. Hát, igen ez olyan amerikaias... Mondták is akkoriban, hogy "hú öcsém ez a csávó felszentelt sátánista pap" és olaj volt a tűzre, hogy "megjósolta" a saját halálát. Ez már az erősebbeknek is betett, mint én. Igazam is lett, már túllépte a megszabott időt és éppen nemrég jelent meg az új lemez, ami azt jelenti, hogy Benton él és virul, rajongói nagy örömére. Szóval egy égbekiáltó nagy fasz az öreg, de azt is hozzá kell tenni, hogy ez az imázs elsősorban a buta amerikai embereknek szólt, hogy VÁSÁROLJANAK és, hogy HÜLEDEZZENEK, mert ha már vannak hülyék, akkor lennie kell olyanoknak is, akik a hülyéket szopatják. Végül azt kell mondjam, hogy az imázs egy vicc, de a zene az király. Sőt, mióta a gitárosok lecserélődtek, még jobb. Nekem egy kiugró műként tetszett az utsó lemez. Éljen, olyan jó is ez!
Na, de itt most egy klip a lényeg. Történt ugyanis, hogy minap olvastam, hogy megjelent az új videó és ez milyen jó. Na, nem eszik ilyen forrón a kását. Ez egy "legyen valami" klip, ami nem ad semmit, de nem is vesz el semmit. Koncertrészletek és ilyen szokásos dolgok szerepelnek benne. Még arra sem figyeltek, hogy intenzívvé és élvezetessé tegyék a műsort. Csak egymásután baszták a képeket és készen van. "Ezeknek ez is jó" címmel. Kár, mert ez egy "vidám" dal és többet is ke lehetett volna hozni, de nem tették. Mi meg itt sajnáljuk és azt üzenjük, hogy NE MÁ'.

Deicide - Desecration

Legalább egy ilyen videót illik elénk tólni, mint ez a régebbi:

Deicide - Scars of the crucifix

Szeretettel köszöntelek. Te mennyire vagy tisztában a környékeden fellelhető zenekarokról? Tudod, hogy ahol laksz melyik zenekar mocorog, illetve melyik üti meg a mércét és érdemli meg, hogy szeressék, támogassák? Tényleg, Te támogatod a jó magyar zenekarokat? Lassan eljöhetne az idő, amiben nem csak Tankcsapda van, hanem más zenekarok is esélyt kapnak a bizonyításra. Mert a magyar rock zene nem csak egy-két zenekarból áll, bármennyire is szeretné velünk elhitetni a média és a haverod a Tóni...
Tessék keresni és támogatni a helyi csapatokat!
Adok is mindjárt egy tippet:
A The Idoru egy nagyon szinpatikus zenekar, akik folyamatosan fejlődnek és javulnak, minden tekintetben. De ami még ennél is fontosabb, hogy - sokakkal ellentétben - nagyon jó dalokat is írnak. Van egy kis egyveleg a zenében, de talán ettől egy kicsit különleges és nem egyértelműen harcore, punk vagy valami más. Én az előző "Hopeless illusions" ep nél ismertem meg közelebbről a csapatot és már akkor úgy gondoltam, hogy "Végre egy csapat, akire érdemes odafigyelni!"
Nos, én figyelek...
Elsőnek szeretném bemutatni az általam látott első videót, ami mindjárt egy fantasztikusan megszerkesztett és kivitelezett valami. Nagyon megható ilyen magyar klippeket látni, mégha nem is mondhatom rá, hogy nagyon megerőltették magukat. Persze nem is ez a lényeg. A videó hatásos és csak ez a fontos, mert - állítom - sok százan ismerték meg a zenekar nevét ezzel a Klippel:

The Idoru - Lack of Credibility

Nemrég pedig megjelent az új lemez "Monochrome" címmel. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy mennyire tetszik nekem. Fejlődés természetesen ezúttal is fellelhető, de sikerült megint nagyon fogós dalokat előállítani. Amennyiben élőben is ilyen jól nyomják, nem lesz itt gond. Mindenki menjen és szerezze be, mert fasza és mert a srácok jól és keményen dolgoznak azért, hogy mi - egyszerű halandók - végre minőségi magyar rock zenét hallgathassunk.
Jöjjön az új lemez első klipje, ami házi tákolmány. Nem is olyan elképesztően fasza, mint az előző, de kétségtelenül érdekes a cucc. Szerintem nem szép lehúzni, mert a csapatok 99%-nak soha nem jutna eszébe egy ilyen megoldás.

The Idoru - Monochrome

Normál esetben észre se venném, de emellett nem mehettem el szó nélkül. Van ugye ez a kedves kis csapat from Norway, sima gótosheavyrockot nyomnak, mint annyi sok társuk. Főleg igaz ez a németekre és a skandinávokra. Magában a zene még el is menne, mert hála a papnak, elég jó dalokat írnak... Na, de a többi, az már egyenesen gáz. Nagyon nehéz csajos bandát csinálni kimagaslóan jó nő nélkül. Persze most nem szeretnék egy hölgyet sem megbántani, de ezeknél a zenekaroknál pont az a koncepció, hogy jó csajok alélnak elfele a képen, de nem így hőseink esetében. Itt egy eléggé átlagos hölgy énekel, aki nem csak hangilag átlagos - bár mondom, az a legkisebb baj - hanem külsőre is. Semmilyen na. Amúgy biztosan jófej...
a videó, meg annyira klisés, hogy azt összefoglalni is nehéz. Megint elő kell vegyem a vesszőparipám és meg kell mondjam, hogy nagyon nem bírom, hogy a metálos körökben képtelenek elvonatkoztatni az ilyen fagyos, de kemény dolgoktól. Arról nem is beszélve, hogy miért kell ilyen látványelemekkel élni, ha a végeredmény úgyis gagyi lesz? Miért nem lehet inkább a kreativitással aratni, nem a megalomániával. Kezdem azt hinni, hogy a NUclear blastnál nagyon sivár a felső vezetés...Sajnos az csak keveseknek ad megnyugvást, hogy a Sirenia ezen dala nagyon fülbemászó és klip nélkül imádhatnám is, de így...

Sirenia - The Other Side

Deftones - Mein

 

Csak félve mondom, hogy valamikor nagyon szerettem a most tárgyalt zenekar munkásságát, mert egy rendkívül sivár (numetál) zenei közegben, ahol a vacak rap zene majdnem tönkretette a rockot, olyan magas szinten alkottak, hogy az egyenesen tiszteletreméltó. Sajnos mára eléggé megkoptak, mert egészen egyszerűen súlytalan lemezeket készítenek, amelyekkel senki figyelmét nem tudják felkelteni, nemhogy a szakmáét.

A fent említett klip meg egyenesen tragikus. Nagyon nem szeretem, mikor ilyen "öreg csontok" fiatalosak és lendületeseknek látszanak, vagy vátszattatnak... Nyilván a zenekarnak is van beleszólása abba, hogy mi legyen benne a videóban, de alapvetően nyilván a kiadó és a gyártó cég közös akciója. Szerintem már eleve elcsépelt gördeszkázós, bmxezős klippet rendezni, mert lassabban találnak ki új trükköt, amit érdemes bemutatni. Nem egy nagy eresztés, viszont szép és igényes munka. Ötletileg bár egy kalap sz...r, de képileg jó mestermunka, de nem több. Nem mondhatom, hogy nagy fáradtság lehetett a készítőknak egy ekkora rutinfeladat levezénylése. De döntsétek el ti:

 

Deftones - Mein

 

 

 

 És, ha már itt tartunk, szeretném idebiggyeszteni, hogy nemcsak a régi korszakban alkottak nagyokat, de az új korszaknak is meg volt a maga nagy slágere, és ez a Minerva volt, ami nálam nagyon betalált. Me is teszem, hogy ne kelljen a sötétben tapogatóznotok:

Deftones - Minerva

Nekem mindegy, ez a fickó nem egy "világhírű" valaki, legalábbis a világhíre nem jutott még el ide, mihozzánk. Amúgy jónevű svéd klippes figura. Nevét a világ minden pontján jegyzik, mintahogy saját cégét - revolver films - is, amely a klipek mellett reklámokat és egyéb filmes tevékenységet is folytat.
Patric erőssége a filmes klip, amit megtold színes fantáziájával és eleven képivilágával. Mondjuk ennek köszönhető, hogy a zenei scéna sok területén foglalkoztatott. Nem egy techno kippet jegyez, a számtalan metál és hasonló munka mellett. Az imént említett "előny" ugyanakkor hátrányt is jelenthet. Az ennyire "harsány" képalkotás egész egyszerűen nem tud működni egy érzelmesebb zene esetében, mert fordított hatást érhet el, mint ami szándéka volt. Éppen ezért inkább kedvelik a munkáját a trendi arcok, mert a friss sikercsapatokat lehet vele jól eladni. Legjobb példa erre a Dimmu borgir zenekar, akik - és ezt komolyan hiszem - sokat köszönhet neki. Az előző lemezük nagyot ütött még amerikában is, nemhogy itt az öreg kontinensen... Annyira sikerült összeilleszteni a dimmu-t a kiadói elvárásokkal és a közönségigénnyel, hogy az már csoda. Főleg egy ilyen "kemény" - nehogy most valaki belémkössön - zenét játszó csapatnál nagy siker a kommersz elismerés.

Dimmu Borgir - Progenies Of The Great Apocalypse

De, hogy ne csak a most népszerű csapatokat említsem, egy korábbi alkotás a norvég-amerikai Kamelot videója, ami szintúgy rettentő populáris és csili-vili, mégis olyan bájosan nem passzol a tagok karakteréhez. Mégis, egyértelműen kitűnik a szándék és mindenbizonnyal sikerült elérni vele a kívánt hatást.

Epica - Kamelot

Nos láthatjuk, hogy megpróbáltak mindent beleadni egy ilyen - éppen most - nem népszerű csapatnál, hogy a közizlésnek meg tudjanak felelni. Minden olyan klisét megjelentettek, ami ilyenkor szokásos.
De most nézzünk valami nem metálos példát:
Brooklyn Bounce
Még elmlékszem rá, hogy amikor egynyári slágereikkel volt tele a világ, legalábbis magyarország, majd kihaltam. Annyira szar ez a zene, hogy az már egyenesen megdöbbentő. De mégis mitől lehetett sikeres? Nos a kor zenei ízlése csak egy komponens. Fontosabb - minthogy ez esetben csak egy produktumról van szó - a design és a reklám. Ebben az esetben kiemelkedően fontos a klip. Ki más lenne a legalkalmasabb egy harsány és figyelemfelkeltő klippel életre hívni a "rajongókat", mint?

Brooklyn Bounce - Club Bizarre

Szóval egy nagyszerű mesterember, aki - szerintem - saját csapdájában vergődik, mert képtelen továbblépni. Mindenki csak ezt az egy fajta klippet akarja látni tőle és ez egy idő után eléggé kiégető valljuk be...
Egy kis válogatás a végére:

Kamelot- March of Mephisto

MNEMIC - Liquid

Within Temptation - Mother Earth

Alex Prince - Whatever

...és még sorolhatnám napestig...

Remélem ennek Libi örül majd...

Michel Gondry jelenleg a franciák legmenőbb klippes arca, aki ugyanakkor kamatoztatja lelkesedését a film világában is. Éljen!
Versailles-ban született 1963-ban és kapcsolata a videóval egy puszta véletlennek köszönhatő. Ugyanis ő volt a franciáknál népszerű rock zenekar az Oui Oui dobosa. Innen már nem is meglepő, hogy - nyilván nagy lelkesen - bevállalta a csapat klipjeinek az elkészitését és ennek köszönhetően lett egyre ismertebb...

OUI OUI "Les Cailloux"

Olyannyira, hogy az itt készült "korai zsengéknek" köszönhetően figyelt fel rá Björk, akivel karöltve egy csapásra ismert lett a neve világszerte. Mit ne mondjak, ez érthető is, hiszen az első cucc amit Björknek készített mindjárt a "human behaviour" lett és az meg egyenesen csodálatos.

Mint azt a már bemutatott ős filmben is láthatjuk, Gondry egyedi stílusa szembeötlő és jellegzetes. Nagy szerencséjére, a björkös időszakra már csaknem teljesen kiforrott képivilággal rendelkezett, ami annyit jelent, hogy ezt már csak széles körben ismertté kell tenni. Sikerült? Miután az MTV szarrá nyomatta a videót: igen.

Bjork - Human Behaviour

Ugyanazok a nagyvonalú, beteges világ, ami úgy meseszerű, hogy még a Freddy Krueger is otthonosan érezné magát. Ráadásul csak fokozza ezt a hangulatot, hogy Björk egy kicsit furcsán - mint egy élő rongybaba - mozog, létezik ebben a közegben.
Szóval az első klip sikere arra ösztökélte hősünket, hogy még további 6 filmet csináljon Björknek és mindeközben világszerte ismertté váljon.

Bjork - Army Of Me

Olyan nagynevű előadókkal dolgozott, mint a Radiohead, Daft punk, The white stripes és még sokan mások. Lássunk párat:

Hardest Button To Button - The white stripes

The Vines - Winning days

Radiohead - Knives Out

Protection - Massive Attack

Foo Fighters - Everlong

Beck - Cellphone's Dead

Mikor vidós körökben már nem volt hova menni, mikor már minden valamire való arccal dolgozott jöhetett a nem túl meglepő fordulat: a mozi. Mondjuk akkora sikert még nem sikerült neki elérni, mint amikor klippeket rendezett, de mint elkötelezett rajongo állíthatom, hogy megéri megnézni az alkotásokat, mert van bennük valami...

Mi tette őket akkora sztárokká? Fene tudja... Gondolom a jó dalok már akkor is bizonyulhattak kevésnek a nagy dömpingben. Mondjuk a jó dalokat nem szeretném elvitatni...
A svédek egyik nemzeti büszkeségéről beszélek, akiket annak idején egyszerűen csak ABBA néven neveztek. Érdekes, hogy milyen üstökös szerű pályát írtak le és - ez a legérdekesebb - ma is legalább annyira közkedveltek, mint voltak a sikereik csúcsán.
Persze nem dolgom, hogy itt most megfejtsek, mindenesetre van egy klippekkel kapcsolatos kérdésem: miért van az, hogy egy abba klippet nézve - szinte mindegy melyiket - folyamatosan van valami kellemetlen érzésem? Ez egyfajta szorongás, amit nem tudok megmagyarázni. Lehet, hogy a videók készítői - esetleg a zenekar - ennyire közel akart kerülni az emberekhez? Ennyire hétköznapinak akarták beállítani a zenekart? Lehet, hogy ettől vagyok ki? Furcsán hat manapság, mikor a sztárok egyben istenek is. Mire gondolok?
Figyu:

ABBA - The Name Of The Game

Ugye mondom, hogy teljesen, mint mi. A ruhák és a helyzetek... Párosulva a skandináv egyszerűséggel és letisztultsággal. Olyan, mint egy tévésorozat. Mondjuk azt sem szabad elhallgatnom, hogy kiskoromban az Abba nagyon komoly hatással volt rám. Annyira magával ragadott az a sok pazar dallam, hogy még most is nosztalgikus bizsergés fog el, ahányszor hallok egyet.

Abba-When I kissed the Teacher

Butuska, nem? Mégis, milyen egyértelmű... Jaj, szép emlékek...
Agnetha, figyelj ide! Éljed bele magad, hogy a kedves nézők is érezzék, hogy miért nem bírtad ki, hogy megcsőrözzed a tanárod. Érted? Reálisan akarom ábrázolni, amiről énekeltek. Jó? - hallatszott a rendező utasítása...

Mi tehát a titkuk? A jó dalok? A szép nők? A szép fickók? Fenetudja, detetszik...

ABBA-Knowing Me Knowing You

Ezt meg ki ne hagyjam már:

ABBA - Super Trouper

Húúú, meg ezt se:

ABBA - Chiquitita

Kezdésnek persze: B.U.É.K. mindenkinek és remélem, hogy végre ebben az évben lesznek jó magyar klippek!


Senki ne kérdezze, hogy jött, de mindenesetre megérkezett. Valamikor sokat pusztultunk erre a dalra és úgy hittük, ennél egész egyszerűen nem létezik "trúbb" metál nóta jelenleg. A dal maga nem régebbi 200-nél, mégis mindent képvisel, amit az előadók képviselni kívánnak már évtizedek óta. Aha, most mindenki izgul? Nem, nem a priest... Rájuk még visszatérek.

Amiről itt szó van az a kedves amerikai - patrióta - Manowar, akik nem restellik ugyanazokat a kliséket puffogtatni és így sikeresek lenni világszerte. Nekik még mindíg a motorjuk a csajuk és bőr a pizsijük. Annyira macsók, hogy az már egyenesen vicc. 1980 óta vannak jelen és még most is a kezdetek kezdetén meghatározott stílus és imidzs mentén kaparnak, meglehetős sikerrel, hogy ne mondja senki, hogy kihagyom a fontos dolgokat. Mert így van, ahogy mondom. Az emberek egy részének bejön ez a macsós cucc. Lehet persze, hogy az ok nem ilyen egyszerű, de azt azért hozzáteszem, hogy a kezdeti dömping után nem sokan maradtak a "scénában" és így azért könnyű, hogy komoly riválist nem tart számon a rokkélet. Tudják, mitől döglik a légy. Már a testszagukba van kódolva, így az sem zavarhat senkit, hogy a klisé hegyek csak nőnek és nőnek. Ilyen videóval már 1990-ben kifütyülték az embereket, nemhogy 2002-ben...
Mégis...

Én láttam őket pár éve a Pecsában és meg kell mondjam, lehengerlően nagy koncertet adtak. Volt ott minden, amit mi showelemnek hívunk. Gitárpárbaj, közönségénekeltetés és miegymás. Vérprofi volt. De ez a klip... Szerintem nagyon vicces, még akkor is, ha a dal, amit promótálni igyekszik kiemelkedően jó. Szinte az első hangnál terpeszbe vágom magam és indul a bólogatás.
Szóval van szikla, tűz és harc a becsületért. Mert mi vagyunk a "warriors of the world"!

Manowar - Warriors of the World United

Legutóbb szó volt az Immortal és a Satyricon munkásságáról, akiket az erőteljes imázs miatt emeltem ki elsőnek. Van azonban olyan ős-klasszikus, amelyik - játszott ugyan a gondolattal - de maradt a jól bevált "inkább jobb zenét játszok" vonalnál.

Ezek közül a legfontosabb a szintán norvég Emperor, akik - ha szabad ilyet mondani - csak nagyszerű és maradandó zenét játszottak. Nekem annak idején ők jelentették az első lépést a műfaj felé. Zeke haveromtól kaptam meg az "Anthems to the Welkin at Dusk" című lemezüket ami elsőre semmilyen hatással nem volt rám, de egyszer hazamentem nagyon készen...

Azóta megváltozott a hozzáállásom az extrém zenékhez és egyáltalán a keményebb hallgatnivalókhoz.
Sikerült egy olyan progresszív vonalat belecsempészni a black metálba, ami teljesen egyedivé tette a zenéjüket. A végére ez a progresszív vonulat kicsit túlzásba lett eröltetve, de ez egyértelműen azért volt, mert már csak egy ember agyszüleménye volt a "Prometheus - The Discipline of Fire & Demise" lemez. Ihsahn kiemelten nagy kedvencem és az előbb említett album is szíven talált, mégis egy kicsit eltávolodtak az eredeti érzésvilágtól és egyben a rajongóktól is. Fel is oszlottak kisvártatva és ki-ki ment, amerre akart...

Mára megint koncerteznek, de lemezről egyelőre szó sincs. Kár...

Az Anthems lemezről álljon itt egy klip, ami jól jellemzi az Emperor hozzáállását, mert van imázs, de nem olyan...

Emperor - The Loss and Curse of Reverence

Végére pedig szeretnék egy videót betenni a Prometheus korszakból, hogy mindenki lássa, idővel még a páncélok is elmaradtak, a hangsúly teljesen áttevődött a zenére és egy zseniális klippet sikerült kiállítani még utoljára. Ez egy nagyívű karrier méltó lezárása. Én azért remélem, hogy lesz folytatás...

Emperor - Empty

Nyilván mindnyájan össze-összefutunk szélsőséges klippekkel. Lehet találkozni a legszebbel, legjobbal, mint ahogy a legrosszabbal is. Persze nem feledve, hogy mindezeknek a megítélése egyén függő. A minap belefutottam a Hate eternal utolsó lemezének (I monarch) címadó klipjébe. Hát, nem akarok túlozni, de ennyire aggresszív videót nem gyakran látni.
Nem arról van szó, hogy minden tiszta vér, meg egymást ütik baseballütővel a tagok, egyszerűen a koncepció annyira ki van dolgozva, hogy mikor mindez találkozik a csapat tagjainak profizmusával egy fasza végeredmény születik. Szinte érzem a rendezői instrukciókat és, hogy a csapat mindent beleadott. Jó, lehetnének félelmetesre festve, meg állhatnának bárdokkal a kezükben, soha nem lennének ennyire meggyőzőek...

Az előadásmód önmagáért beszél, de nem szabad elmenni a zene mellett sem. Eric Rutan egy isten az amerikai (floridai) death metál berkeiben, mert technikailag elképesztően odateszi, ezzel igen magasra téve a lécet. Mondjuk nem csoda, ha azt vesszük, hogy a Morbid angel-ben "nevelkedett". Oda bekerülni is egyfajta szint. Talán ebből is fakad, hogy ez a videó olyan, amilyen...

Hate eternal- I monarch

Jared Anderson R.I.P.

Naigen, amikor annak idején, még a múlt évszázadban norvégiában kezdett körvonalazódni a manapság Black metálnak hívott iszonyat, még létezhetett a kreativitás, ami mára teljesen kikopott a műfajból. Nem maradt más, csak a sok-sok sablon, amit mindenki "szentírásnak" tart és elfogad. Aki meg nem, az nem trú! Persze nem akarok belemenni abba, hogy ez így jó-e, vagy nem, mindenesetre megérne egy jó (fekete) misét...

Amiért én most billentyűzetet ragadtam egy igazi klippes klasszikus a messzi északról. A mára felbomlott és mostanság már csak pénzért bohóckodó Norvég Immortal a műfaj legnagyobbjai közé tartozott fénykorában és mint olyanok, fontos szerepük volt a mára rögzült imidzs elemek kitalálásában. Erre kiváló ez a profinak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető videó, ami a fenyvesek legmélyén játszódik és a zenekar tagjai valamiféle gonosz manóként követik a természet hívó szavát és persze a harcos - és/vagy gonosz - szívükét.
Mint klip, semmi extra, már-már viccbe hajló képsorok tucatjai mutatnak valamit egy akkor még friss "életérzés" születésének körülményeiről. Valószínüleg egy videókaziról lett bedigizve és ezáltal megmentve nekünk ínyenceknek...

Immortal - Call Of The Wintermoon

És, ha már itt tartunk, nem mehetünk el a műfaj másik monolitja mellett, akik szintén komoly szerepet játszottak - és az Immortallal szemben - levetkőzték a külsőségek ilyetén alkalmazását: Satyricon. Ők is a régisulis csapatok egyikeként alakítgatták a műfajt és adtak olyan megkerülhetetlen vizuális élményt nekünk, mint a lentebb látható videó. Van aki szerint ezek sokkal inkább jelek, hogy "mi lesz a szarral, ha élesztőt dobnak bele", de én ezzel messze nem tudok egyetérteni. Meglássátok egyszer még sokkal érdekesebb kordokumentumok lesznek ezek, mint nekünk a pompeii falfestmények...

Satyricon - Mother North

Folyt.köv.

Jó, bevallom, hogy nem véletlenül választottam mai posztom témájának a To-mera zenekart. Lehet, hogy esetükben még az igényesen megvalósított klip is kevés lenne a boldogsághoz, mert zeneileg oda tartoznak ahová legkevésbé szoktam vetődni...
Nem vagyok nagy híve az ilyen "énekesnős" bandáknak, hogy finoman szóljak...

Itt azonban más a képlet. Miért ismerem őket? Nos, mert annak idején sokat hallottam egy veszprémi csapatról, aminek Without face volt a neve. Ők annak idején kimentek Londonba, hogy ott próbáljanak szerencsét, ami részint sikerült is, hiszen egész jó referenciákat szereztek ott kint, csakhogy - és ez most az én személyes véleményem - a zenéjük egyáltalán nem volt különleges - maximum exotikus, mert magyar -, meg pont ott próbálkoztak, ahol azért akad kismillió hasonló csapat. Mindent egybevetve szereztek maguknak egy kis nevet, de nem jutottak 2-ről a 3-ra...

Akkor kiszállt az énekesnő akit Kiss Julie-nek hívtak és ő maradt Nagy britanniában. És milyen jól tette! Összehaverkodott nagynevű kinti zenészekkel - itt elsősorban az egykori Extreme noise terror tag Lee Barrett-re gondolok - és velük megalakította a To-mera zenekart. Már az indulásnál is nagy volt a reklám hadjárat, ami azóta még keményebben megy. Nekem is haverjaim a Myspace-en és ott is folyamatosan ostromolnak az új hírekkel. Lehet, hogy így kell ezt csinálni. Mindenesetre Julie most egy "menő" csapat tagja, ami azt is eredményezheti, hogy nemsokára minden rokker álma csaj lesz belőle, hiszen erre utaló jelek most is vannak... Elég csak megnézni a videót, hogy lássuk, nem rossz az anyag... :-)

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy Julie nem érdemli meg, vagy, hogy csak a szépségének köszönheti...nem, dehogy. Megérdemli, hiszen láthatóan sokat és keményen dolgozik, a többiekkel együtt. Én csak annyit kívánok neki, hogy érjen el minél többet és egyszer még dolgozhassunk együtt valamin...

A videóról pár szót. Már itt is szembetűnik, hogy "nyugati" termék, bármennyire is nem szeretem ezt a jelzőt. Minőségileg és vágástechnikailag nagyon rendben van. A problémája meg az, hogy  - mint sokan mások is - képtelenek voltak egyedit alkotni. Tetszik, hogy Juliet többet szerepeltetik, hiszen ő a csapat "arca" és mint olyan nagyon dekoratív, csak a story lehetett volna jobban kidolgozott, vagy egyszerűen...más...
Mindegy. Azért megéri megnézni és megismerni a zenekart. És, ha jól értem, van a dalban magyar szöveg is. De lehet, hogy tévedek...

To-Mera - Blood

Már régóta tervezem belekapni ebbe a témába. Nekem annankidején teljesen kimeredt, mert soha nem jött be a szűkgatya, pumacipő kombó. Persze mindezek ellenére sem szabad letagadni, hogy a 80-as évek vége, 90-es évek eleje magyarországi metál mozgalomnak volt egy sajátos bája, amit azóta elkótyavetyélt és megsemmisített...

Igen, tudom, a metál mint műfaj akkoriban volt a csúcson, ami annyit tesz, hogy magyarországon is - szinte - iparágnak számított, mert az a pár csapat - Pokolgép, Ossian, Omen... - hatalmas mennyiségű lemezt adott el és ezrek jártak a koncertjeikre. Óóóó, milyen szép is lenne ez manapság...

Ez a fajta "menőség" amúgy a korszak videóiban is megjelenik. Persze stílusilag nem érhetnek a mai kor klipjeihez, de az adott időszakban tényleg sokat költöttek metál videókra. Persze ahhoz képest is szembetűnő, hogy manapság mennyire gyenge a kínálat...

Az 1990-es év talán legnagyobb slágere a metál az ész, ami a Pokolgép hasonló című albumán szerepel és akkoriban - de talán most is - mindenki fújta a dallamot és a szöveget. Persze mondanom sem kell, hogy minden klisé fel lett vonultatva, ami persze csak ma klisé, akkoriban KURVA MENŐ volt.

Pokolgép-Metal az ész

A kor másik nagy durranása, a ma is igen népszerű Ossian. Talán megintcsak nincs olyan mai 30-as, aki nem tudja, hogy mi az Acélszív. Nos, igen az 1988-ban megjelent lemez címadó dala legalább akkora sláger volt, mint a Metál az ész. Persze itt sem nehéz a sok klisébe ütközni, ami - ismerve a kort - nem meglepő. Ja, és most nem feltétlenül a bőrdzsekire gondolok...

Technikai okokból kifolyólag azonban ide beágyazva csak a szintén nagy klasszikus Sörivók című szösszenet kerül, ami azért is jó így, mert ennek köszönhetően még az életstílus is megelevenedik, ami akkoriban dívott.

Ossian - Sörivók

Érdekes, hogy a metál műfajban megjelenő klippek mélypontján is éppen egy Ossian van, amiről nem kívánok hosszasan értekezni, mindenki meg fogja érteni... Vagy nem, mert időközben - remélem ezt a bejegyzést olvasva - az Ossian eltávolította a Tél hercegnője videót, ami minden szempontból gyalázat volt. De el kell mondjam, hogy a dal maga nekem nagyon tatszik. A későbbiekben még folytatódik a magyar metál sorozat, de ezúttal legyen elég ennyi...

A minap olvastam, hogy az MTV-nek sok lett az új Faithless video, a Bombs. Hú, gondoltam, hogy mennyire lehet súlyos egy olyan csapat klippje, amelyik ebben a kommersz világban, egy kommersz zenével futott be. Az ilyen csapatok általában csak karcolgatják a felszínt, de gyakorlatilag semmilyen mondanivalót nem fogalmaznak meg. Persze azt azért tudom, hogy a Faithless valamelyest kilóg ebből a sorból, hiszen szövegeik már eddig is jóval az átlag fölé emelték a produkciójukat. Éppen ennek tulajdonítható az is, hogy úgynevezett underground közegben is hódítanak, ahol számít a mondanivaló és az sem baj, hogy ha lehet rá táncolni...

Szóval nem kevés előítélettel álltam hozzá a dologhoz, ha a múltat nézem. Ugyanakkor sokfelé olvastam, hogy mennyire álszent dolog az MTV-től, hogy kiebrudálja ezt az alkotást mindenféle mondvacsinált indokkal, mikor napközben adja a snúp faszkalap pinafogdosós, fegyverrelmaszturbálós szösszeneteit, amik amellett, hogy egy akkora kalap szarok, hogy azt még megfogalmazni is nehéz, még a fiatalokat is abba az irányba terelik, amelyikben csak harmadrangú diszkókat találunk, ahol már mindnyájan jártunk egyszer legalább és most nem kell ecsetelnem, milyen salakanyag rakódik ott le...

Egy szó mint száz, beteg egy elv szerint működik ez az MTVcenzúra.

Mondjuk, amikor megnéztem a klippet meg kellett állapítanom, hogy itt bizony a már megszokott minőségről vagyon szó, mert a videó zseniális. Nem értem a betiltás okait, de van egy elképzelésem. Olyan háborúellenes klip ez, hogy az már erőszakos. Persze az 1995-ben alakult angol csapatnak ezúttal sem sikerült megkerülnie az ilyenkor szokásos kliséket, amik a boldogság és a szomorúság szembeállításával lettek még szánalmasabbak. Jó, jó, a videó szép, igényes munka. Végülis a közeg aminek szól, nem kíván többet.

Végül még azon is elfilóztam, hogy mi van, ha a zenecsatorna csak kamuból hivatkozott a klipre és valójában egy irgalmatlan gyenge és semmitmondó daltól akart minket megóvni? Persze ez hülyeség, mert akkor a műsorkínálatának a felét nem lehetne leadni...

Faithless - Bombs

Nem tagadom, hogy volt idő, mikor a göteborgi "stílus", meg egyáltalán a skandináv metál ezen szegmense közel állta a szívemhez. Természetesen ez a két ma is működő "zászlóshajónak" is köszönhető (In flames, Dark Tranquillity). Mára annyiban változott a hozzáállásom, hogy kurvára nem hallgatom már a műfajt, csak megfigyelem, ismerem a lemezeket és a zenekarok lépéseit. Ez a változás annak köszönhető, hogy az In flames egy világszerte menő csapattá vált, akik non-stop turnéznak és folyamatosan jelentetik meg a lemezeket, amelyek egyre gyengébbek és kiszámíthatóbbak. Ráadásul beleidomultak az újvilág slágerességi elvárásaiba, aminek következtében még lapossá is váltak a dalok. Jó-jó, van egy-két jobb számuk, de ez akkor sem pótol a lehetséges élmények helyett...
Eddig a legjobb dal a Trigger, aminek a klipje is érdekes, mert kooperáltak egy másik jelenleg népszerű svédbandával a Soilworkkel és ők a másik gárdát alakítján a filmben. Természetesen nekik is készült egy ugyanilyen klipjük, amiben az in flames-es srácok szerepelnek. Ez egy ilyen kuriózum, na:

In Flames - Trigger

Aztán vannak a szuperdrága, nagyon menő új videók, amiknek remekségéhez kétség sem férhet, és azzal együtt, hogy a klippeket általában a legnagyobb slágerekből csinálják, a dalok annyira semmiylenek, hogy az már bűn...

in flames - only for the weak

Ez meg itt a legutóbbi és egyben a legnagyobb produkció, ismét egy semmilyen "slágerrel"...

IN FLAMES - COME CLARITY

A dark tranquillity más tészta. Annak idején véletlenül került a kezembe a Projector lemez, ami akkorát ütött, mert dallamos volt - és mint kiderült azóta egyedülálló módon - és a göteborgi stílus esszenciáját valósította meg számomra. Abból a korszakból csak egy klippet találtam, amit ideteszek okulásképpen, a lemez egyik legjobb dala:

Dark Tranquility - Therein

Aztán ugye visszatértek az eredeti - nem dallamos énekes - vágányra és valahogy elhalt bennem a vágy, hogy hallgassam a csapatot. Persze tudom, hogy kéne, mégis az előítéleteim annyira megerősödtek, hogy nehéz, na...
Aztán nemrég láttam az újjabbik lemez egyik számának a videóját és megint érdekelni kezdett a dolog. Lehet, hogy egy következő lemeznek adok esélyt?

dark tranquillity - monochromatic stains

Tool - Sober

Posted Jun 08, 2006 Tool - Prison sex

Green Jelly - Three little pigs

Danzig - Can't speak

Sokáig nem tudtam hová tenni ezt a svéd csapatot, mert jó zenét csinálnak, de mégis hiányzik belőle valami. Ezért (?) vagy talán ennek ellenére annyira népszerűek az egész világon, hogy az már egyenesen elgondolkodtató...

Mi a titkuk? Ha szigorúan veszem, ők is csak egy death metál zenekar svédországból. Ilyen meg van pár ezen a földön. Lehet, hogy az fogja meg az embereket, hogy sok akusztikus elemet vegyítenek a zenébe és etől atmoszférikus lesz az amúgy idegőrlő zene? Ennek mondjuk tuti szerepe van benne...
Nekem mindenesetre az Opeth ettől még inkább a szeműveges egyetemisták zenéje lesz, mert nekem pont annyira "matek" és annyira kiszámolt, meg minden, hogy ugyanazt érzem, mint a Dream theaternél, hogy elmegy mellettem egy idő után, mert nincs benne az a plussz erő, ami szükséges, egy ilyen típusú csapatnál. Bevallom, a "Blackwater park" nagy kedvencem volt, mert ott akadt olyan dolog, ami érzelmekkel töltötte meg a zenét. Valahogy a hangulat tükrözte a csapat elképzeléseit és nem ment el a "semmi értelme" irányába. Azóta ezt nagyon hiányolom. Sajnos ahogy egyre népszerűbb lett a zenekar annál inkább szerettek volna megfelelni a kívánalmaknak, ami önismétléshez és - részemről - érdektelenséghez vezettett. A "Deliverance" lemezt még csak-csak kedveltem, de a "Damnation" akkusztikus álmodozása már semmit nem jelentett nekem, mintahogy a legutolsó "Ghost reveries" sem.

Pedig pont ez utóbbi lemezről van itt egy klip. Mégpedig a több okból egyet mondok, mert itt a klisék egyenesen szembeötlőek és fájdalmasan húsbamarkolóak. Tökéletes példa arra, hogy a metál műfajban hol kell keresni a problémákat, már ami a videókat illeti. Mert senki ne mondja azt nekem, hogy ez az elvárás, mert mindjárt (pl.) én sem ezt várom el. Csak létezik egy igényes befogadó közönség, akinek nem mindegy, hogy milyen a körítés. A klippen látszik, hogy az átlag magyar videók többszörösét költötték rá, mégsem érték el a költségvetéshez mérhető szintet. Akkor most beszéljen a film maga:

Tudom, hogy ezzel a témával eléggé le vagyok maradva, hiszen a klasszikus értelemben vett viking metál már leáldozóban van, illetve népszerűbb, mint valaha a tömegek szerint, csak az "igazi" harcosok szerint veszett el a műfaj. Na, ja, ha abból indulunk ki, hogy a népszerűség nem tesz, nem tehet jót egy zenei irányzatnak. Nehéz döntenem. Miért?
Például, mert abban az esetben, ha azt vesszük, hogy a népszerűség sok szarabb zenekart generál, akkor igaz. Így könnyen és gyorsan csökken a színvonal, ami oda vezethet, hogy az "igazi" zenét alkotók szép lassan elvesztik a hitüket és elfordulnak.
Van azért a jelenségnek jó oldala is. Így az olyan csapatok, akik úttörő szerepet töltöttek be a stílus kialakulásánál, megkapját - jó esetben - a nekik járó tiszteletet és megbecsülést. Ennek meg az a következménye, hogy - elvileg - egyre jobb és izgalmasabb lemezek születnek.
bla-bla
Egy szó mint száz nagy veszély fenyegeti ezt a "viking metál" irányzatot, a nagy népszerűség miatt, ugyanakkor a végén említett okból kifolyólag VAN REMÉNY! Legalábbis egy darabig lesznek olyanok, akik miatt van remény...
















A norvégok alap zenekara ebben a szegmensben az Enslaved. Az 1991 óta működő csapat nagy hatással volt, van és minden bizonnyal lesz erre a közegre. Hiszen nem csak elindítói voltak a mozgalom ezen ágának, hanem egyben megújítói, hiszen ők voltak azok, akik nem féltek a Monumension lemezen pszichedelikus irányba lépni és volt vér a pucájukban egyenesen "pinkfloydszerű" dalokkal is ámulatba ejteni engem és másokat.
A bergeni - vagy inkább haugesundi - csapat ezzel olyat mutatott, amihez még csak kevesen nőttek fel. Nagyon emlékszem, hogy mikor én megismerkedtem velük - ez az Eld lemezzel történt - még simán le lehetett black metálozni őket. Persze joggal. Mára azonban csak a hozzá nem értők hihetik, hogy ez black metál.

Olyan "messze" jutottak, hogy mára kétszeres norvég Grammy díjasok, ami nem kis dolog még norvégiában sem, ahol azért ez a zene eléggé meghatározó.

Klippjeikben - mint ahogy a zenéjükben -  a természet nagyon fontos szerepet játszik. Szinte elképzelhetetlen, hogy gyárromok között készüljön egy Enslaved klip. Meg persze ott északon én sem tudnék a táj szépségeitől elvonatkoztatni...

Path to vanir




Mindez túl szép lenne, ha nem mondanám ki, hogy a zenekar sokszor esik a "tömegtermelés" csapdájába, aminek következtében van unalmas és önismétlő lemez, de szerencsére ezek a ritkábbak. A fenti klip pont egy olyan lemez szülötte, ami - nekem legalábbis - az egyik legnagyobb kedvencem még ma is, holott manapság nem hallgatok ilyesmit...
Akkor itt a legvégén legyen egy olyan videó is, ami egy "kevésbé sikerült" - viszont nagyon sikeres - lemezen van rajta. Az album címe "Isa" és 2004-ben jelent meg.
A címadó dalt látjátok/halljátok.

Isa

Tegnap éjjel érkeztem haza londonból, ahol meglátogattam sok-sok haveromat. Nem volt különösebben nagy szám, kivéve egy történést, amit lehet, hogy soha nem fogok elfeledni. Az a történés pedig nem volt más, mint egy Neurosis koncert a "The forum" nevű helyen, egy kedves kis templom mellett.
Ennek kapcsán döntöttem úgy, hogy a nyitást az új blogon mindjárt - csak a miheztartás végett - eléggé cudarra veszem.
Tehát akkor:

Neurosis




















A csapat Californiai, közelebb Oaklandiak. Ami azt illeti pont abból az országból valók, ahonnan a legtöbb rossz zene és a "pózer" csapatok igen nagy hányada származik. Megvallom manapság már eleve szkeptikus vagyok minden zenével ami amerikai, mert sajnos elmúltak azok az idők, amikor onnan jöttek friss zenék és nem európából. Na, de amikor még jöttek, akkor alakult ez a csapat is 1985-ben, hogy a klasszikus hardcore/punk hagyományok - akkoriban eléggé népszerű - ápolásával tisztelegjen ezen műfajok úttörői előtt. Tette is mindezt meggyőződéssel és nagy-nagy elánnal, már ami a kísérletezgetést illeti, hiszen annyi féle zenei elem vegyült náluk, és vegyül a mai napig is, hogy az egy - átlagos - "felhasználónak" már sok is. Volt sok indie, indusztriál és még egy kis crust is, ami - különösen arra felé -  a kor egyik fontos alternatív, underground képződménye. Ezen elegye mindennek, eredményezi, hogy egy lassan hömpölygő, betonkemény képződmény áll előttünk, ami nem ismeri a kegyelem és a szép - nemhogy a fényét - jelentését.

A tagok egyfajta kommúnát hoztak létre, ami kizárólag a művészetről és az önkifejezésről szól és nem enged be semmilyen divatos kompromisszumot, amely nem javíthat semmit a már amúgy is tökéletesen.

A feljebb leírtak következményeként mára egy burok legmélyén alkotó "család" ők, akik mindennek az elődjét képezték, amit manapság "trendi" underground zenének tudunk. Nélkülük nem lenne Isis, Unearthly trance, de még Cult of luna sem.

Lehet őket szeretni és utálni is, de a hatásukat nem szabad senkinek sem vitatni.

Más a helyzet a klippekkel, mert azon a területen nem értek el olyan kimagasló eredményeket, mint azt az ember elvárná egy vizualitással ilyen fokon operáló zenekartól.
Mert egyértelmű, hogy a videóknak a banda által megfogalmazott súlyosságot kell sugalni, mégis,  hol az egyediség? Nekem az jön át az egészből, hogy nagyon jó "iparos munka", mégsem ad semmi pluszt, mint a zene önmagában, vagy a zenekar koncerten. Mert ott adnak és nem is keveset, ott is jelentős szerepe van a vizualitásnak, de ott sikerül is megteremteni az atmoszférát, míg a klippekben nem. Mégegyszer mondom, jók, csak kevesek. Annak idején a Tool remek csak rájuk jellemző képi világot teremtett. Tudom, hogy a kettő össze sem hasonlítható, de csak "tegyük fel", mi lenne ha...



...ez a klip egy meghatározott történetet ábrázolt volna, aminek vannak - akár animált - szereplői. Nem tudjuk, mert nem csinálták - még - meg. Remélem, és ez az én karácsonyi ajándék kérésem, a nemsokára megjelenő lemez első klippje már egy sajátos Neurosisos karaktert teremt, aminek a hangulatát végig meg tudják őrizni a későbbiek során.

Végül csak annyit, hogy ez így sem rossz és tiszteletre méltó, de ha már a zene ilyen "tökéletes", akkor a vizuális oldal is legyen az! Értve vegyok?